Mit jelent az ima az én életemben? A káoszban a harmónia reménységét, magát a harmóniát, a belső békémet.

Az ima, mert az Istennel történő beszélgetés, csendben szokott megtörténni, olyankor, amikor el tudok csendesedni, s ez nem feltétlenül a külső csendet jelenti. Egy zajos állomáson, ahol jönnek-mennek a vonatok és emberek, a székelyudvarhelyi dugóban („a boldogfalvi gyorsforgalmin”) el tudok csendesedni, rá tudok hangolódni arra a csak csendben hallható halk és szelíd hangra figyelve, ami bennem a rend, összhang kialakítását, megtermését segíti.

Számomra nem kérdés az ima ereje. Sohasem volt kérdés! Két utolsó imaélményem:

A törökországi földrengéseket követő napokban a kilencéves fiúnk szorongásainak adott hangot, amikor meghallotta, hogy milyen szörnyű természeti csapás sújtotta a világ azon részét, mennyi áldozatot követelt, s mintha kétségbe ejtette volna a sok, szinte egyszerre távozó, bolyongó lélek. Nem tett fel sok kérdést, ám szemmel láthatóan szenvedett. Mit tehet ilyenkor a felnőtt, Istenben bízó felnőtt? Segítségül hívja Istent: imádkozik. Az egyszerű szavakkal, röviden megfogalmazott közös imádkozás által megnyugodott, megértette: Isten gondot visel ránk, ahogy gondot visel az áldozatokra, lelki békét ad azoknak, akik elhunytak. Ebben az imádkozásban a legnagyszerűbb az volt, hogy keresztény emberként imádkoztunk egy más valláshoz tartozókért, s ebben megéreztem, kifejeztem Isten egyetemességét.

Vívódásaim közepette is segít az imádság: nemrég egy olyan helyzetbe kerültem, amikor dühös lettem magamra egy döntés miatt. Szoktam. Beszélgettem önmagammal, vívódtam, aztán eszembe jutott Jónás és az ő imája a hal gyomrában. Végigolvastam a történetet, újból. Megfogalmaztam imámat. Megértettem: az adott helyzet, még akkor is, ha olykor terhesnek tűnik, ajándék lehet. Ajándék, hogy a káoszból megszülessen a harmónia, a zűrvarból a rend. Az ima segített hozzá, hogy a bennem levő dühből hála legyen! Nem volt fájdalommentes az átalakulás, de megérte.

Ehhez segít hozzá az imádkozás, az Istennel való, csendben történő mély, őszinte beszélgetés, amikor nem felszínes dolgokat emlegetünk, hanem valóban megéljük a közösséget Alkotónkkal. Az ima hozzásegít ahhoz is, hogy megértsük, felfedezzük: elhívottak, az életre elhívottak vagyunk!

Andorkó Attila, Kénos