„Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.” (1Tim 6,12)

Végtelenül szomorú vagyok, hogy túl korán összegzésre és végső búcsúzásra kényszerülünk egy, az életpályája felfelé ívelő szakaszán derékba tört élet, Lurtz Zsolt abásfalvi lelkésztárs esetében.

Éppen tavaly, 2022. június 25-én szentelte lelkésszé a Zsinat Marosvásárhelyen tizenkét lelkésszel egyetemben. Akkor és ott az ő fejére is áldást, lelkébe pedig a szentlélek tüzének erejét kérte az unitárius imaközösségünk. Marosvásárhelyen erősítettük meg őt szolgálatában, ott, ahol az Erdélyi Országgyűlés 1571-ben a vallásszabadság törvényét is megerősítette. A fekete palástban közösségeikért küzdőkre ugyanis nemcsak pásztorokként, de harcosokként is tekint az egyházi szemlélet, akiket a végső elköteleződésük pillanatában meg kell erősíteni. Ezt nevezzük „lelkészszentelésnek”. Pál apostol analógiája mentén a hit nemes harcosaiként, felvértezett cselekvőkként tartják számon a gyülekezeteink a lelkészeiket. A gyülekezetépítő munka és istendicsőítő szolgálatok során tulajdonképpen az örök élet lelki műhelyeiben munkálkodnak együtt a lelkész és a hívek. Égre mutató templomtornyok és békességes templomhajók csendjében, valamint közösségi létükben együtt cizellálják, alkotják, formázzák és alakítják ki azt az eszményi értékvilágot, amely sziklaszilárd alapja lehet a rendíthetetlen életnek. A jó lelkész körül lelki műhely- és szorgalmas munkaillat van. Ezt éreztük tisztelendő Lurtz Zsolt portája és parókiája körül is. Az örök élet maximája, amely kapcsán annyiszor lelket öntött híveibe, az ő élete polcán még jó magasra volt helyezve, nem erre a napra, nem erre a váratlan alkalomra volt előkészítve. E tragikus kimenetelű közúti baleset most mégis arra kényszerít bennünket, hogy levegyük az élet koronáját a magasított piedesztálról, amelyre ezidáig csak lélekben tekintett fel, és felszólítsuk Lurtz Zsolt tiszteletest, hogy vegye át e pálmát: Ragadd meg és vedd át ezt a csodás, fényességes, örökkön világló életet-ajándékot, melyről oly sokszor és oly szépen tettél hitvallást híveid előtt szószékek magasán! Átnyújtjuk most neked!

Lurtz Zsolt 1987. július 15-én született Sepsiszentgyörgyön. A sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumban érettségizett 2006-ban. A teológiai alapképzést 2010–2016 között végezte el a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán. Teológiai mesterképzésben 2016–2018 között részesült. 2018-ban gyakorló segédlelkészi minőségben kinevezést nyert a Zsil-völgyi Unitárius Társegyházközségbe. 2019-ben áthelyezést nyert az abásfalvi és a homoródkeményfalvi unitárius egyházközségekbe. 2020. október 22-én lelkészképesítő záróvizsgát tett.

Mindössze négyéves Homoród menti gyülekezet- és építettörökség-megújító, buzgó szolgálatával példát állított elénk. A népszerű portugál író, Coelho írja A fény harcosának kézikönyve c. művében: „A harcos tudja, hogy a nagy álmok sok kicsiből állnak ugyanúgy, ahogy a Nap fénye is milliónyi kis sugárból adódik össze.”

Tudjuk, hogy a végső, nagy álom előtt még sok kis álmot dédelgetett szívében. Ne engedjük, hogy ezek a fénytöredékek végképp szertefoszoljanak! Gyászunkból akkor tud felemelni a Teremtő, ha a szívünkbe, szemünkbe élete során szétszórt fénysugarakat és szeretet-magvakat most gondosan összeszedegetjük és valljuk, hogy a halálon túl is van diadal és örök világosság, élet!

Gyászolja őt szerető családi közössége, jegyese, Lívia, az ODFIE baráti közössége, az abásfalvi és homoródkeményfalvi gyülekezetek, a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör, valamint a Magyar Unitárius Egyház.

Temetési szertartására augusztus 2-án, szerdán 13 órakor kerül sor Sepsiszentgyörgyön, a szemerjai új református temetőben.

Nyugodjon békében!

Solymosi Alpár,

lelkész-esperes