„…igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is…” (Ef 4,3–4)
Az 1920. június 4-én aláírt trianoni diktátum centenáriumán mindenekelőtt Istenhez fohászkodunk a Lélek egységének megtartásáért. Az Ő gondviseléséért adunk hálát, amellyel az elmúlt évszázad történelmi tragédiái közepette is oltalmazta a magyar nemzetet. Megmaradásunk csodája a Teremtőbe vetett hitből és az összetartozás erejéből fakad. Ez küldetéstudattá formálódva buzdít arra, hogy merjünk jövőt álmodni. Dicsőség ezért Istennek, és köszönet minden áldozatvállaló magyar embernek!
Egy évszázaddal e fájdalmas történelmi esemény után megerősödött hittel tekintünk a jövendőre, felismerve, hogy puszta létünk az isteni gondviselés jelenvalóságának bizonyítéka. Egy ország testét fel lehet szabdalni politikai határokkal, de az életet és békességet igenlő nemzet lelkét nem! Sőt a puszta túlélés felett, az elnyomatás legsötétebb évtizedeiben is képesek voltunk arra, hogy a reménybe kapaszkodva értékeket teremtsünk.
Ma újra megerősödünk abban a küldetésben, amely egyenként és közösen arra ösztönöz mindnyájunkat, hogy a békesség szellemében szolgáljuk mennyei Atyánkat. Ennek érdekében a szomszédos nemzetekkel kölcsönösen, Isten akarata szerint és Jézus Krisztus tanítása szellemében, keresztény alapokra kell helyezzük egymáshoz való viszonyulásunkat. A tényleges egyenrangúságban élő népek gyermekei egymást megbecsülve és tiszteletben tartva esélyesebben boldogulhatnak. A nemzetek küldetése az isteni világrendben eleve a békéhez, és nem az ellenségeskedéshez kötődik, ugyanakkor az újkeletű civilizációs veszélyekkel, a keresztényellenes és értékromboló törekvésekkel szemben is együttműködésre vagyunk utalva.
Jövőnkre tekintve az Istentől származó lelki, szellemi és közösségi erőforrásainkért imádkozunk, amelyek mindezidáig segítettek a túlélésben, és további megmaradásunkhoz is feltétlenül szükségesek. A trianoni diktátum századik évfordulóján elsősorban a nemzeti összetartozás erősítéséért és áldásos jövőnkért fohászkodunk, nem a gyászt és a veszteségérzetet mélyítjük.
A történelem Ura adjon bölcsességet mindnyájunknak, hogy válasszuk mindenkor az életet és az áldást, az összefogást és a megmaradást, mintsem az önfeladást és a megalkuvást. A jó Isten áldja meg jelenünket és jövőnket! Ő adjon erőt a reményteljes munkához, alkotóerőt értékeink gyarapításához, hitet nemzetünk és az emberiség szolgálatához!
- június 4.
Exc. és Ft. dr. Kovács Gergely, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke s. k.
Exc. és Ft. Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke s. k.
Exc. és Ft. Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke s. k.
Exc. és Ft. Pál József Csaba, a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye püspöke s. k.
Ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke s. k.
Ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke s. k.
Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke s. k.
Ft. Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke s. k.