Az önismerettől a roma közösségek jövőjéig, a több hivatás összehangolásától a személyes küldetés kérdéséig számos fontos témát érintettek a Magyar Unitárius Egyház 1568 sátrának pénteki programjai a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban (Tusványos). A beszélgetések közös üzenete az volt, hogy a közösségépítés, a személyes felelősségvállalás és a hiteles jelenlét minden élethelyzetben meghatározó érték.

A nap első programján az Andorkó család önismereti foglalkozásra hívta az érdeklődőket. A résztvevők először saját érzéseikre és belső állapotaikra reflektáltak, majd kollázstechnika segítségével jelenítették meg mindazt, amit önmagukról fontosnak éreztek. Az alkotást személyes beszélgetések követték Andorkó Attilával és Kingával, végül pedig egy közös hálafalra kerültek fel azok a gondolatok és élmények, amelyekért a résztvevők hálát adtak.

Az „Az integráció belső motorjai” című kerekasztal-beszélgetésen Isztojka Máté, az Erdélyi Ifjúsági Egyesület projektkoordinátora és Tálas Ferenc, a Romulus Guga Gimnázium elemi tagozatos tanára Bodó Csilla, a Gyulafehérvári Caritas szociálpedagógusának moderálásával beszélgettek arról, hogyan válhat a roma identitás a társadalmi értékteremtés forrásává. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a hiteles példaképek és az oktatás kulcsszerepet játszanak a fiatalok előtt álló lehetőségek bővítésében. Szó esett az iskolai előítéletekről, a közösségeken belüli rivalizálásról, valamint arról is, hogy egyetlen sikeres életút is képes reményt és motivációt adni egy egész közösség számára.

A délutáni „Egy ember, több küldetés” című beszélgetésen Tussay Szilárd, a Magyar Ifjúsági Tanács volt alelnöke, Szabó Zoltán Győző, a Magyar Unitárius Egyház Marosi Unitárius Egyházkörének felügyelőgondnoka és Ferenczi Z. Sámuel, a Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör felügyelőgondnoka Jobbágy Júlia, a Kolozsvár–Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkészének moderálásával osztották meg személyes tapasztalataikat. A beszélgetés középpontjában az állt, miként lehet egyszerre több hivatásban és szerepben helytállni, hogyan lehet összeegyeztetni a családi életet, a civil munkát és az egyházi szolgálatot. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a küldetés nem egyszeri feladat, hanem folyamat. A kudarcok és a váratlan fordulatok sokszor nem zsákutcát, hanem útjelzőket jelentenek, amelyek segítenek felismerni a valódi hivatást. Hangsúlyozták azt is, hogy a szolgálat lényege minden szerepben ugyanaz: emberek között, emberekért munkálkodni.

A napot a hagyományos „Sörözz a papoddal!” program zárta, amely ismét lehetőséget teremtett a kötetlen beszélgetésekre egyházi, hitbeli és életvezetési kérdésekről, ezúttal a lelkészi pályára készülő teológiai hallgatókkal, illetve a lelkészi palástot alig pár hete viselő, frissen végzett teológussal.