Ünnepi istentiszteleten iktatták be Lőrinczi Esztert az Abásfalvi Unitárius Egyházközség lelkészévé. Az abásfalvi és homoródkeményfalvi gyülekezetek együtt adtak hálát az új szolgálat kezdetéért, és közösen kértek áldást arra az útra, amelyen lelkész és gyülekezet együtt indul tovább.

Az ünnepi istentisztelet elején Andorkó Attila, a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör jegyzője felolvasta a püspöki kinevezést, amelyben Kovács István püspök Lőrinczi Esztert nevezte ki az Abásfalvi Unitárius Egyházközség lelkészévé.

Lőrinczi Eszter beköszöntő szószéki beszédének alapgondolatát Zakariás próféta könyvéből választotta: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel – ezt mondja a Seregek Ura.” Prédikációjában a szolgálat, a megérkezés és az isteni gondviselés kapcsolatáról beszélt. Rámutatott arra, hogy az emberi tervek és törekvések akkor teljesedhetnek ki igazán, amikor Isten lelke vezeti és áldja meg a közösség építő munkáját. Személyes hangvételű beszédében szólt a szolgálathoz vezető útjáról, családja örökségéről, valamint arról a reménységről, amellyel az abásfalvi és homoródkeményfalvi gyülekezetek közös jövője felé tekint.

A beiktató egyházi beszédet Kovács István püspök mondta Józsué könyvének szavai alapján: „Légy erős és bátor, ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” Beszédében hangsúlyozta, hogy a keresztény ember életében és a gyülekezetek történetében egyaránt vannak megpróbáltatások és újrakezdések, de Isten gondviselése mindig továbbvezet. A bibliai történet kapcsán arra emlékeztetett, hogy Józsuénak sem Mózes nyomdokaiba kellett lépnie, hanem saját küldetését kellett vállalnia, miközben Isten ígérete adott számára erőt és bátorságot.

A püspök szerint a közösségek életében is újra és újra elérkeznek azok a pillanatok, amikor a veszteségek és bizonytalanságok ellenére tovább kell indulni, bízva abban, hogy Isten nem hagyja magára népét. Kiemelte: a hívő ember legnagyobb bizonyossága nem saját erejéből fakad, hanem abból a tudatból, hogy Isten szeretetének és gondviselésének ölelésében él. Szólt a homoródmenti közösségek megtartó erejéről, az értékőrzésről, a hazatérő fiatal családokról és arról a reménységről, amely a gyülekezetek jövőjét építheti. Arra biztatta a beiktatott lelkészt és a híveket, hogy közösen lakják be templomaikat, erősítsék egymást hitben és közösségben, és bizalommal tekintsenek a jövőbe, mert a gondviselő Isten ma is velük jár.

A tényleges beiktatás során Solymosi Alpár esperes átadta a lelkészi szolgálat jelképeit: az abásfalvi és homoródkeményfalvi templomok kulcsait, a Bibliát, a kelyhet és az egyházközségek pecsétjeit, majd hivatalosan beiktatta Lőrinczi Esztert az Abásfalvi Unitárius Egyházközség rendes lelkészi állásába.

Az ünnepi köszöntések sorát Gergely Attila, az Abásfalvi Unitárius Egyházközség gondnoka nyitotta meg. Beszédében a gyülekezet örömét és reménységét fejezte ki, hangsúlyozva, hogy a közösség építése közös feladat, amelyben lelkész és gyülekezet egymás társai.

A Homoródkeményfalvi Unitárius Egyházközség részéről Tódor Vendel közbirtokossági elnök, a Székelyudvarhelyi Unitárius Egyházkör felügyelőgondnoka köszöntötte a beiktatott lelkészt. Szavaiban a bizalom, a jó pásztori szolgálat és a közösség támogatásának fontosságát emelte ki.

Andrási Benedek főjegyző a Magyar Unitárius Egyház főhatóságának képviseletében szólt az ünneplőkhöz. A kovász példázatára építve a lelkészi szolgálat közösségformáló erejéről beszélt, és azt kívánta, hogy a hit és a szeretet járja át a gyülekezet életét.

A massachusettsi Bedfordi Unitárius Univerzalista Egyházközség, Abásfalva testvérgyülekezete nevében Lőrincz Ildikó jegyző tolmácsolta Sharon McDonald kapcsolattartó, Jamie Hinson-Rieger főlelkész és John Gibbons nyugalmazott lelkész üzenetét. Köszöntőikben felidézték a több mint harmincéves testvérgyülekezeti kapcsolatot, és áldást kértek a gyülekezet és új lelkész közös szolgálatára.

Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége és az évfolyamtársak nevében Lőrinczi Alpár gyergyószentmiklósi unitárius lelkész köszöntötte a beiktatott lelkészt. Beszédében a közös teológiai évek emlékeit idézte fel, és arról szólt, hogy a lelkészi hivatás útján a közösség, a barátság és az Istenbe vetett bizalom ad erőt a mindennapok szolgálatához.

Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke is köszöntötte a beiktatott lelkészt és a gyülekezeteket. Beszédében a Homoród mente közösségeinek összetartó erejét emelte ki, személyes emlékeit is felidézve a lelkészcsaládok közötti kapcsolatok jelentőségéről. Hangsúlyozta, hogy a térség fejlődése és megmaradása közös ügy, és támogatásáról biztosította a közösségeket.

Nágó István, Homoródszentmárton község alpolgármestere az önkormányzat nevében köszöntötte a gyülekezetet és új lelkészét. Beszédében az egyház és a lelkész közösségmegtartó szerepét hangsúlyozta, és az önkormányzat együttműködéséről biztosította a jelenlévőket.

Az Abásfalvi Ilona Völgye Közbirtokosság részéről Gergely Attila elnök olvasta fel Zsombori Levente elnök üzenetét. Az üzenet Abásfalva értékeinek, örökségének és jövőjének megőrzésére hívta fel a figyelmet, és a közösség támogatásáról biztosította a gyülekezetet és új lelkészét.

Az ünnepi műsorban az abásfalvi és homoródkeményfalvi iskolások szolgáltak. Előadták Reményik Sándor Templom és iskola című versét, valamint elénekelték a Nagy László Adjon az Isten című versének feldolgozására épülő éneket.

Az ünnepség végén Lőrinczi Eszter mondott köszönetet mindazoknak, akik jelenlétükkel, munkájukkal és támogatásukkal hozzájárultak az alkalom méltóságához. Külön köszönetet mondott az egyházi és világi vezetőknek, a két gyülekezetnek, az önkormányzatnak, a közbirtokosságoknak, valamint mindazoknak, akik az ünnepi alkalom előkészítésében és megszervezésében részt vállaltak.

Az ünnepi istentisztelet áldással és közös énekléssel ért véget. A jelenlévők együtt kértek áldást arra a szolgálatra, amelyet Lőrinczi Eszter az abásfalvi és homoródkeményfalvi hívek között végez majd.

Az ünnepi istentiszteletet követően közös ebédre került sor, amelyet az abásfalvi gyülekezet tagjai készítettek és szolgáltak fel, ezzel is kifejezve vendégszeretetüket és a közösség összetartozását.