A Mathias Corvinus Collegium Transylvania Lectures című sorozatának legutóbbi eseményén az 1568-as tordai országgyűlés történelmi jelentőségéről folyt beszélgetés Jaume de Marcos vallásközi párbeszéd-kutató, Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, valamint Rácz Norbert Zsolt unitárius lelkész, előadó-tanácsos részvételével.
Jaume de Marcos külső, európai történeti nézőpontból értelmezte a tordai ediktumot. Rámutatott: a 16. századi Európa vallásháborúkkal terhelt világában a vallási sokféleséget általában veszélynek tekintették. Ebben a közegben különösen jelentős lépés volt az a gondolat, hogy a hit csak akkor lehet igaz, ha szabad, és hogy senkit sem szabad büntetni a meggyőződéséért. Előadásában hangsúlyozta: a tordai ediktum egy hosszabb szellemi folyamat betetőzése volt, amely az emberi lelkiismeret és a szabad gondolkodás tiszteletére épült.
Rácz Norbert Zsolt Erdély 16. századi társadalmi és politikai kontextusába helyezte a tordai ediktumot. Kiemelte: a fejedelemség soknemzetiségű, vallásilag sokszínű térként, két nagyhatalom szorításában próbálta elkerülni a belső konfliktusokat. A tordai döntés ezért nem csupán teológiai kérdés volt, hanem a béke megőrzésének eszköze is. Közönségkérdésre válaszolva megjegyezte: miközben Erdélyről a világban gyakran Drakula jut eszébe az embereknek, a tordai ediktum volt az, amely elsőként fogalmazta meg azokat az elveket, amelyekre később a modern demokráciák is épültek – mégis jóval kevesebben ismerik ezt az örökséget.
Kovács István püspök egyházi és egzisztenciális nézőpontból szólt a tordai örökségről, hangsúlyozva, hogy unitáriusként saját szolgálata és az egyház mai léte is közvetlen következménye az 1568-as döntésnek. A tordai határozat egyik legfontosabb üzenetének a közösségek megbecsülését nevezte: a gyülekezet joga megválasztani a maga lelkipásztorát, és ebbe sem világi, sem egyházi hatalom nem kényszeríthet bele. Megfogalmazása szerint: „A gyűlöletből gyűlölet lesz – az elfogadásból viszont elfogadás.” A szabadság tehát nem elszigetelődést jelent, hanem felelős kötődést, hiszen „valódi szabadság csak kapcsolódásban élhető meg.”
Az est összegzéseként a résztvevők egyetértettek abban, hogy a tordai ediktum nem mai értelemben vett vallásszabadságot jelentett, mégis korszakos lépés volt: olyan jogi és szellemi alapot teremtett, amely Erdélyt a vallási együttélés különleges terepévé tette. Ez abban is megmutatkozik, hogy míg Európa nagyvárosaiban jellemzően egyetlen felekezet uralta és uralja a történelmi városképet, Kolozsváron és Erdély több városában évszázadok óta több felekezet él és alkot együtt.