2025. november 11-én a Magyar Országház Delegációs termében került sor a „Kriza János, a teológus és néprajzkutató” című emlékkonferenciára, amelyet a Magyar Unitárius Egyház és a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány közösen szervezett.

Az esemény Kriza János halálának 150. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév keretében valósult meg, tisztelegve a 19. századi unitárius püspök, teológus és néprajzkutató sokrétű életműve előtt. A konferencia célja az volt, hogy méltó módon idézze fel Kriza János tudományos, egyházi és kulturális örökségét, valamint bemutassa hatását a magyar néprajztudomány, az unitárius teológia és a nemzeti kulturális hagyomány alakulására.

Az egész napos program során egyházi emberek, tudományos kutatók és a kulturális élet képviselői közösen emlékeztek Kriza Jánosra, életútjának meghatározó állomásaira és szellemi örökségére.

Kriza életútjának állomásai

A konferencia nyitó áhítata képzeletbeli utazásra hívta a jelenlévőket Kriza János életének fontos állomásait érintve. A szolgálatot Kriza szülőföldjét és életútjának jelentős helyszíneit képviselő unitárius lelkészek – Fekete Levente (Nagyajta), Dr. Lakatos Sándor (Székelykeresztúr) és Rácz Norbert Zsolt (Kolozsvár) – végezték. Az imádság gondolatai Pál apostol üzenetét idézték meg, a hit, a szeretet és a megmaradás erejét hirdetve, miközben átszőtte a fohászt a szülőföld iránti hála és ragaszkodás érzése.

A köszöntőbeszédek sorát Dr. Fazekas Sándor, az Országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy Kriza János életműve ma is példát mutat a hit, a tudás és az emberi méltóság egységére. Hangsúlyozta: Kriza nemcsak egyházi vezető volt, hanem a közösség szolgálatának elkötelezett alakja, aki felismerte a nyelv, a hit és a kultúra összetartozását. Ez az örökség ma is irányt mutat a magyar közösségek számára abban, hogy miként őrizhetik meg identitásukat a változó világban. Az alelnök méltatta a Magyar Unitárius Egyház és a Pro Minoritate Alapítvány munkáját is, amely Kriza szellemiségét viszi tovább a határon túli magyar közösségek támogatásával.

Ezt követően Dr. Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke köszöntötte a résztvevőket. Hangsúlyozta: Kriza János a magyar folklorisztika úttörője volt, aki elsőként ismerte fel, hogy a népköltészet nem pusztán irodalmi érdekesség, hanem a nemzeti kultúra egyik legfontosabb forrása. A Vadrózsák című gyűjteményével a magyar balladakincs feltárásában maradandót alkotott, és ezzel egyúttal megalapozta a néprajztudomány módszertani szemléletét is. A Társaság elnöke kiemelte, hogy intézményük küldetése e szellemi örökség továbbvitele, valamint a népi hagyományok rendszerezése és elérhetővé tétele a mai kutatók és közösségek számára.

A továbbiakban Kriza János, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének püspöki helynöke osztotta meg köszöntő gondolatait. Személyes vonatkozásként megemlítette, hogy a torockói Kriza család leszármazottjaként különleges kötődéssel tekint e hagyományra. Felidézte Kriza János tanítását – „az emberi értelem isteni adomány, mely nélkül a hit vakságra fordul” –, és kiemelte: e gondolat szellemében a szeretet volt elődje teológiájának alapja. „Kriza János öröksége ma is fényt ad – kötelességünk, hogy ezt a fényt a ma nemzedéke számára is láthatóvá tegyük” – zárta gondolatait.

Hit, a tudomány és a nemzeti elkötelezettség

Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke köszöntőjében háláját fejezte ki a Magyar Kormánynak, az Országgyűlésnek és a Pro Minoritate Alapítványnak, amiért támogatásukkal megvalósulhatott az emlékév és annak záróeseménye, a budapesti konferencia. Felidézte, hogy különös meghatottsággal áll az Országház falai között, hiszen emlékeiben élénken él a 2018-as ünnep, amikor ugyanitt emlékeztek meg a vallásszabadság törvényének kihirdetéséről – az unitárius örökség egyik legfontosabb mérföldkövéről.

A püspök Kriza János életútját példaként állította: az ő szolgálata a hit, a tudomány és a nemzeti elkötelezettség egységében valósult meg. Felidézte Ferencz József püspök 1911-es szavait, aki Krizát egyszerre látta igehirdetőként, tanítóként, íróként és emberként, aki minden feladatát buzgósággal és hűséggel végezte. Kovács István hangsúlyozta: a nemzedékek váltják ugyan egymást, de a múlt nagyjai akkor maradnak élők, ha példájukat a jelen továbbviszi. Az emlékév és a konferencia ennek a szellemi folytonosságnak a bizonyítéka.

Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnök köszönetét fejezte ki a szervezőknek és a Magyar Kormánynak, amiért a Kriza János-emlékév méltó keretet kapott, és zárókonferenciája a magyar Országházban valósulhatott meg. Felidézte, hogy az emlékév korábbi állomásai Székelykeresztúron, Torockón és Kolozsváron zajlottak – a Kriza-életút legfontosabb helyszínein – és most a nemzet házában teljesedik ki ez a megemlékezéssorozat. Beszédében személyes hangon szólt családi kötődéséről is: elmondta, hogy Kriza János ükbátyja, gyermekként nagyapja, Kriza Kálmán térdén hallott először Kriza Jánosról és édesapjáról, a torockói „félkarú papról”, akinek alakja és története a családi emlékezet része maradt. Felidézte torockói látogatásait is, ahol – mint mondta – „nemcsak tanulmányozni, hanem megélni is lehet Kriza szellemiségét”.

E személyes visszaemlékezésen túl Németh Zsolt történelmi távlatba helyezte Kriza munkásságát: a reformáció és a felvilágosodás szellemi örökségének folytatásaként értelmezte, amelyben a hit és az értelem egymást kiegészítve szolgálták az emberi méltóságot és a közösség felemelkedését. Utalt Herder jóslatára a magyar nyelv eltűnéséről, és arra, hogy a magyar kultúra éppen Krizához hasonló alkotók munkája révén cáfolta ezt meg, megőrizve szellemi és nyelvi önállóságát.

Dr. Kriza Ildikó néprajzkutató „Kriza János és a Vadrózsák öröksége” című előadásában a néprajzkutató-püspök irodalmi, néprajzi és kulturális örökségét mutatta be, felidézve a Vadrózsák gyűjtemény keletkezésének körülményeit, a székely népköltészet tudományos feltárásának kezdeteit és nemzetformáló jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy Kriza munkássága nemcsak a magyar folklorisztika alapjait teremtette meg, hanem hozzájárult a magyar nyelv és kulturális önazonosság megőrzéséhez is, ugyanakkor rámutatott: a népmeséket tartalmazó kötet hiánya mindmáig a kutatás adóssága.

Dr. Szakál Anna, az ELTE BTK Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa „Az erdélyi népköltészeti gyűjtések hálózatai 1830–1863 között” című előadásában a korabeli népköltészeti gyűjtések korai szakaszát elemezte, a gyűjtői kapcsolatháló (levelezések, intézményi hátterek, kevéssé ismert közreműködők) rekonstruálásának lehetőségeire, a forráshiányokból adódó módszertani kihívásokra, valamint az ezekből következő új kutatási irányokra fókuszálva.

Kriza János, a teológus

Szabó Előd unitárius lelkész előadásában Kriza János életútját és lelki örökségét idézte fel, családi kötődéseiből és unitárius lelkészként szerzett tapasztalataiból kiindulva. Személyes hangon szólt a hit és értelem egyensúlyáról, az őszinte imádság fontosságáról, valamint arról, hogyan válhat a szépség, az alázat és a humor az emberi méltóság megőrzésének forrásává. Kriza életét példaként állította a mai nemzedék elé, aki tanításaival ma is arra hív: „gondolkozz, szeress, imádkozz”, és fedezd fel a csodát a mindennapokban.

Rácz Norbert Zsolt, a Kolozsvár–Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze előadásában Kriza János kolozsvári lelkészi és teológusi szolgálatát ismertette. Részletesen bemutatta a fiatal Kriza pályakezdését, berlini tanulmányútját, hazatérését és a kolozsvári lelkészi állásban való elhelyezkedését, valamint azt a történelmi környezetet, amelyben lelkészi és tanári munkáját végezte. Kiemelte Kriza szónoki és oktatói tevékenységét, valamint teológiai gondolkodásának fő forrásait: a hazai unitárius hagyományt, a modern protestáns teológia hatásait és az amerikai unitárius gondolatvilágot. Előadása rávilágított, hogy Kriza János gondolkodásában az értelem, a hit és az emberi érzület harmóniája alapozta meg azt a szemléletet, amely egyházvezetői és tudósi munkásságát is jellemezte.

Dr. Lakatos Sándor, a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium igazgatója előadásában az 1848 utáni császári elnyomás idején kibontakozó egyházi és társadalmi környezetben mutatta be Kriza János püspökké választásának történelmi hátterét. Ismertette az 1850-es évek püspöki széküresedését, az oktatáspolitikai korlátozásokra adott unitárius válaszokat, valamint az 1861-es tordai zsinat eseményeit, amelyek Kriza megválasztásához vezettek. Kitért a kiegyezést követő időszakra is, amikor az egyház felépítette angol és amerikai kapcsolatait, és méltó módon ünnepelte a vallásszabadság 300. évfordulóját (1868).

Kriza János, a néprajzkutató

Dr. Pozsony Ferenc, néprajzkutató, az MTA külső tagja „Kriza János és kortársai” című előadásában a 19. századi erdélyi és székelyföldi szellemi élet összefüggéseiben mutatta be Kriza János munkásságát. Rávilágított, hogy a székelység az 1848–49-es szabadságharc idején és azt követően különleges szerepet játszott a magyar nemzeti identitás megőrzésében, s e kulturális önazonosság talaján bontakozott ki Kriza néprajzi és teológiai tevékenysége. Előadásában felidézte a Vadrózsák (1863) című balladagyűjtemény megszületésének körülményeit, a népi hagyomány tudományos értelmezésének kezdeti kísérleteit, valamint a gyűjtéshez kapcsolódó kortársak – többek között Arany János és Gyulai Pál – támogató szerepét.

Pozsony hangsúlyozta, hogy Kriza János és munkatársai úttörőként járultak hozzá a magyar folklorisztika és néprajztudomány megalapozásához: módszertani újításaik és gyűjtéseik a későbbi nemzedékek – köztük Bartók Béla és Kodály Zoltán – munkásságára is hatással voltak.

Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója előadásában Kriza János néprajzi örökségének továbbélését mutatta be a 20–21. századi hagyományőrző mozgalmakban. Rámutatott, hogy Kriza gyűjtőmunkája és szemlélete — a népi kultúra hiteles megőrzésének, lejegyzésének és közösségi továbbadásának igénye — máig meghatározza a magyar néprajzi és kulturális intézményrendszert.

Kelemen kiemelte, hogy a táncházmozgalom, a népzenei és néptáncoktatás, valamint a Hagyományok Háza tevékenysége mind ezt a szellemi örökséget viszik tovább. Szólt az adatgyűjtés és digitalizálás fontosságáról, a népzenei és néptáncos értékek megőrzésének nemzetközi (UNESCO) elismeréséről, és arról, miként válhat a hagyomány a modern közösségi identitás megújító erejévé.

Kulturális műsor

A konferencia ünnepi hangulatát Sorbán Enikő népdalénekes, homoródalmási énekvezér többszöri közreműködése emelte, a hit és a közösségi emlékezet hangján szólaltatva meg Kriza örökségét.

A délutáni programban „Kriza 150 – Felolvasószínház” címmel irodalmi összeállítás hangzott el, amelyet Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze állított össze és adott elő, érzékletesen idézve fel Kriza János életének emberi és szellemi ívét.

Az Országházban tartott zárókonferencia nem csupán főhajtás volt Kriza János előtt, hanem annak bizonyossága is, hogy öröksége ma is élő erőként formálja hitünket, kultúránkat és közösségünket.

Fotó: Barabási Örs