2025. október 18-án Nagyajtán, Kriza János szülőfalujában tartották a Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör idei kórustalálkozóját „Dicsér téged teljes szívem” mottóval. Az esemény egyszerre szólt a közös éneklés öröméről és Kriza János püspök, néprajzkutató és költő emlékének ápolásáról, halálának 150. évfordulója apropóján.

A nap istentisztelettel kezdődött a vártemplomban. Kovács István püspök prédikációjában Pál apostol második thesszalonikai leveléből idézett: „Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tanultatok.” (2Thessz 2,15). Ézsaiás próféta szavát tette mellé: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8)

A püspök arról beszélt, hogy felemelő érzés Nagyajtán lenni, ahol a múlt és a jelen kézzel foghatóan találkozik. A templom falai között ott van az elődök lelke, és a közös éneklésben ma is megszólal az a hit, amely generációkon át megtartotta ezt a közösséget.

Felidézte az 1882-es nagyajtai Kriza-ünnepet, amikor diákok, tanítók és hívek összefogásából emléktáblát állítottak a püspök tiszteletére. Ez az esemény bizonysága annak, hogy a közösség ereje nem az anyagi javakban, hanem az önként vállalt szolgálatban rejlik. „Ezt a lelkületet kell ma is megőriznünk” – mondta –, „mert a hit és a kultúra csak addig él, amíg valaki vállalja, hogy továbbadja.” A püspök hangsúlyozta: Kriza János tudósként és néprajzkutatóként is a „szív meleg teológiájának” hirdetője volt. Megértette, hogy a dal és az ima a lélek kifejezése, amelyben a közösség saját arcára ismer.

A mai kor emberének is feladata, hogy a rohanó, anyagias világban megtalálja a belső csendet, ahol Isten megszólíthatja. „A globalizáció egyformaságra kényszerít, de a mi feladatunk megőrizni a magunk színeit, árnyalatait, nyelvét, dalát” – mondta. Külön szólt a szolgálat felelősségéről is: Isten ma is azt kérdezi tőlünk – „Kit küldjek el?” – és a válasz nem maradhat el: „Itt vagyok, engem küldj!” Ez a küldetés mindenkit érint – szülőt, tanítót, kántort, kórustagot, lelkipásztort egyaránt.

Az imaszolgálatot Bíró Attila esperes vezette, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a közös éneklés Isten dicsérete és hálaadás egyben. „Mi örömben és bánatban is énekelünk, mert az ének a szív imádsága” – mondta.

A köszöntők sorában Gáj Nándor, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke arról beszélt, hogy a közös éneklés közösséget formál, és az értékek továbbörökítésének záloga. „A dal és a mese őrzi meg a nép lelkét” – fogalmazott.

Bihari Edömér nagyajtai polgármester köszöntőjében kiemelte: „Kriza János nemcsak gyűjtötte a népdalokat, hanem hidat is épített ember és Isten, múlt és jelen között.”

Az ünnepi hangulatot a Kriza János Általános Iskola diákjai tették teljessé, akik népdalokkal és versekkel idézték fel névadójuk alakját. A fiatalok előadása megmutatta, hogy a Kriza-hagyomány élő, és a közösség legfiatalabb tagjai is részesei annak.

A délelőtt és kora délután folyamán nyolc kórus lépett fel a környék unitárius gyülekezeteiből: a Brassói Unitárius Vegyeskar, a Gazdag Miklós Földvári Daloskör (Barót), a Felsőrákosi Fitóri Miklós Dalárda, az Olthévízi Vegyesdalárda, a Régeni Áron Dalárda, a Vargyasi Dávid Ferenc Unitárius Dalárda, a Nagyajtai Ünnepi Dalárda és a Dáki Tóth Gyula Kórus. A fellépők változatos műsorral, népdalokkal, egyházi kórusművekkel és énekekkel dicsérték Istent és örvendeztették meg a hallgatóságot. A szünetben a résztvevők megtekinthették a Kriza János-emlékkiállítást a templom délkeleti bástyájában.

A záró gondolatok rendjén Kovács István püspök Kriza János egyik torockói visszaemlékezését idézve emlékeztetett arra, hogy a nemzedékváltás természetes, „de reményünk és vigasztalásunk az, ha a derék apák és anyák helyét derék fiak és leányok veszik át”.  Fekete Levente, a nagyajtai lelkész zárszóként hangsúlyozta, hogy amíg van dal, ima és tánc, addig van emberi közösség.

Az esemény végén átadták az emléklapokat és emlékszalagokat a kórusoknak, majd sor került a vándorzászló átadására: a jövő évi kórustalálkozót a Bölöni Unitárius Egyházközség szervezi.

A nap koszorúzással zárult Kriza János szobránál az emlékparkban.

A rendezvény nemcsak emlékezés volt, hanem élő bizonyítéka annak, hogy Kriza János szellemisége ma is éltet: a hit, a dal és a közösség egymást erősítve őrzik tovább mindazt, amit elődeink ránk hagytak.