Idén december 15-én – sokan a lélek útján, és néhányan személyesen is – Temesvárra zarándokoltunk, hogy megemlékezzünk az 1989. december 15-én kezdődött népfelkelésre. Megható és erőt adó alkalomnak bizonyul évről évre feleleveníteni és újra átélni a történelmi léptékű üdveseményt, amely az évtizedekig diktatúrában szenvedő társadalmunk számára sorsfordítónak bizonyult. Fokozott a hatás, amikor emlékezésünk és Isten iránti hálaadásunk a szabadulásért az eredeti helyszínen történik: a temesvári Mária téri református templomban.

Harmincöt éve, advent teljében itt tört felszínre a bő negyven éven át elfojtott elégedetlenség, és vezetett sok elszánt embert a templom előtti utcára szolidaritást kifejezni, majd onnan Temesvár főterére tüntetni. A rendszerellenes megnyilvánulásaival a hallgatás falát bontogató akkori temesvári református lelkipásztor, Tőkés László védelmére összegyűlt személyek 1989. december 15-én nyilvánosan is közösséget vállaltak vele és a szabadság ügyével, ezáltal népfelkelő közösséggé alakultak, elindítottak egy tüntetéssorozatot, mely egy hét múlva a romániai kommunista diktatúra bukását eredményezte. Illesse elismerés a hős gyülekezetet, akárcsak az élő láncszemként hozzájuk csatlakozó más felekezetűeket, a magyar, román és más nemzetű népfelkelőket. Az áldozatok emléke legyen áldott!

Emberi természetünkből fakadóan a sötétségből világosságra és az elnyomatásból szabadságra vágyunk. Ebből a lelkületből fakadtak mindenkor a történelem során azok az egyéni tiltakozó hőstettek, amelyek leleplezték az istentelen és embertelen diktatúrákat, amikor pedig a megváltó akaratú személyek ellenálló közösségekké szerveződtek, akkor világra szóló forradalmakat robbantottak ki. A dicsőséges 1956-os forradalomhoz hasonlóan az 1989. decemberi temesvári népfelkelés is ilyenként vált – legalább a nemzeti emlékezetünkben – történelmi csúcseseménnyé.

A párhuzamosság érzékeltetésére idézzük fel, hogy 1989 adventjében is mennyire reménykeltően csengett sokunk számára Márai Sándor 1956 karácsonyában megfogalmazott biztatása: „Angyal vidd meg a hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből.” A mennyből az angyal 1956 gyászos karácsonyában meghozta a hírt az égből az elcsüggedt magyar népünknek, és azután is minden karácsonykor biztatott minket, hogy nincs olyan világi hatalom, amely az embertelen szolgaságot természetes jellegűvé tehetné, és a szívek mélyéről kiölhetné a szabadságvágyat. A mindenkori karácsonyi csillag így adott reményt a diktatúrákban sínylődőknek, és az égi jelre való figyelés nem bizonyult hiábavalónak: ’56 áldozati véréből bő három évtizedes eltolódással Magyarországon vérontás nélkül lett új élet, 1989 megváltó adventjében pedig Temesvár egén is meghasadt a hajnal, hogy megszülessen a várva-várt szabadság egy ország számára.

Mindenkori adventjeink teljében és karácsonyi ünnepeinken emlékezzünk a megváltó szabadulásainkra, a mindenkori hősökre és áldozatokra. Adjunk hálát a történelem Urának a szabadításért, és imádkozzunk azokért az embertársainkért és népekért, akik napjainkban is elnyomatásban, diktatúrákban, háborús körülmények között élnek világszerte.

Szabó László

Fotók: Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács