Az életünkben ismétlődő, csodaszámba hajló történések is megszokottá válhatnak, ha engedjük magunkat belekényelmesedni abba a hitbe, hogy nekünk ez már tulajdonképpen jár, jogunk van hozzá. Amikor 2015-ben útjára indult a Firtosi Unitárius Egyházköri Találkozó, bele sem gondoltunk abba, hogy vajon évek múltán életképes lesz-e, sikeres tud-e maradni, lesz-e rá igénye az embereknek. Csak tettük a dolgunkat, ahogy tudtuk, ahogy jónak láttuk, és a többit ráhagytuk a Gondviselőre.

Június 15-én nyolcadszorra hívtuk egybe a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör gyülekezeteit, és örömmel nyugtáztuk, hogy rajtuk kívül nem csak falvaink más felekezetű lakói, de távol élő barátaink, rokonaink, ismerőseink is fontosnak tartották, hogy a Firtos lábánál találkozzunk. Sokszázan. A számok nem is fontosak, nem is tudjuk pontosan. Amikor képesek vagyunk felülemelkedni kishitűségünkön, a falvaink demográfiai adatain, akkor rádöbbenünk, hogy bizony az áldásos, szép léthez a kevés is elég, még emberből is, mert maroknyi is képes olyan bizonyságtételre, amitől sokszázak lelkesülhetnek, s kaphatnak új erőre!

 Az időjárás persze idén is próbára tett a találkozó előtti napokban. A házigazda gyülekezetek férfiait péntek reggel nyakig érő sár, sűrű köd és szűnni nem akaró eső fogadta a kilátónál. Ennek ellenére bíztunk az időjárás előrejelzésekben, és hittük, hogy idén sem hagy árva magunkra az Úr.

Mire szombat délelőtt megcsillant Firtos lova patkóján az első napsugár, zarándokok, főzőcsapatok, találkozni vágyók nagy csapata kanyargott már a hegyen fölfelé, a sátrak alatt és a dombok oldalán gyülekeztek a hívek. Együttlétünk istentisztelettel kezdődött: Demeter Erika korondi lelkész imája és prédikációja segített megérkezni lélekben is a számunkra már templommá szentelődött térbe, amit Kovács Jenő kántori szolgálata tett teljesebbé.

Ezt követően Lőrinczi Lajos közügyigazgató, Csáki Levente esperes, Sztojka Zoltán rozsályi és Kovács Lehel farkaslaki polgármesterek, majd Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Sipos László firtosváraljai lelkész meglepetéssel készült: az új kilátó-színpad látványterveit hozta el nekünk, amit a délután folyamán mindenki szemügyre vehetett. Az elkövetkező évek nagy projektje ennek részletes terveztetése, majd kivitelezése lesz egyházkörünkben.

A kulturális műsor a székelyszentmihályi Varga Nóra citerajátékával kezdődött, majd a firtosváraljai lányok énekeltek Somai Zsófia és Deák Boglárka népdalaival tűzdelve. Az etédi Szilveszter László énekekkel és népmesével ajándékozott meg, hangjától megremegett még Firtos lova sziklája is. A kőrispataki Nagy Nikoletta kezdetektől lelkesen, szeretettel jött találkozónkra, dalai szárnyán a lélek mélyét és magasát simogatta ezúttal is. A siménfalvi Király Bálint verset mondott, majd Bartha Iringó és Nagy Hanna dalolt, végül a Forgórózsa Néptáncegyüttes jóvoltából még teljesebb lett kulturális élményünk. Mind nagyon büszkék vagyunk gyermekeinkre, fiataljainkra: őket hallgatva, látva derű és hála járt át minket!

Közben 16 üstben, Csehétfalva, Énlaka, Fenyőkút, Firtosmartonos, Firtosváralja, Gagy, Kissolymos, Kobátfalva, Kőrispatak, Korond, Magyarandrásfalva, Siménfalva, Székelykeresztúr, Székelyszentmihály, Szentábrahám, Tarcsafalva főzőcsapatainak jóvoltából készültek a legpompásabb falatok. Soha ennyi gyülekezet nem főzött együtt Firtoson! Hála az ügyes kezű, lelkes főzőcsapatoknak, akik kora reggeltől már nekiláttak a munkának. Ebéd időre Kádár Péter és muzsikus barátai is megérkeztek, így jó ebédhez szólt a nóta.

Nőszövetségeink jóvoltából finomabbnál finomabb sütemények várták az édesszájúakat, akiknek adományaival az egyházköri gyermektábor kiadásait segítjük majd. A gyermeksátorban Orbán Lívia- Borbálával és Veres Évával alkottak a legkisebbek, Liker Henrietta és az ifjúsági egyletesek pedig a fiatalokat gyűjtötték egybe.

A legkitartóbbak este tábortűz körül zárták a napot.

A számba vehető, leírható eseményeken túl lényegesebb az, ami velünk, közöttünk történt. Firtos-érzés, talán így nevezhetnénk azt a megfoghatatlan erőt, derűt, csodát, ami az egymással, Istennel, környezetünkkel és belső lényünkkel való találkozás nyomán újratöltődött. Legtöbben szavak nélkül maradtunk. Csak engedtük, hogy szeressen az Isten, s mi igyekeztünk továbbadni a fényt, valahogy így:

“Szívem megérezte,

Szemem megcsodálta,

Ajkam megdicsérte,

Hogy Életet adott az Úr.” (Buzogány-Csoma István)

Sokan és sokféleképpen járultunk hozzá a VIII. Firtosi Unitárius Egyházköri Találkozó létrejöttéhez. Köszönet minden adományért, lelki és anyagi támogatásért, szakmai segítségért, jelenlétért, munkáért, és hála a Gondviselőnek, hogy társunk volt ezúttal is, mindvégig!

 Mátéfi Timea, Énlaka