Hallgasd meg Uram imáimat! Ne csak a templomban szépen megformáltat, hanem az otthon csendjében, az utak tekervényében, a semmi közepén csendben elrebegettet is. Hallgass meg Uram.

Hallgasd meg Uram imáimat! Ne csak az örömömben elrepesett köszönetet, hanem a bánat kínja alól feltörő sóhajomat, a szenvedés összeroppanásában megszólaló jajomat, a gyász némaságában hangtalan sírásomat. Hallgass meg Uram.

Hallgasd meg Uram imáimat! Ne csak a könnyedségben feléd szálló mosolygóst, hanem a nehézségben nehezen kimondhatót, a szégyen miatt némát, a kétség miatt elhallgatottat, a kétely miatt elrejtettet is. Hallgass meg Uram.

Hallgasd meg Uram imáimat! Ne csak a közösségben zsoltárként feléd zengőt, hanem a magányban egyedül utat keresőt, a sötétségből fényre törekvőt, az egyedül álló bizonytalant és tétovát is. Hallgass meg Uram.

Mint eddig, ezután is, Uram kérlek, hallgasd meg imáimat!

Jobbágy Júlia, Kolozsvár