A szeretet soha el nem múlik. (1Kor 13,8a)

Az emberek (és az állatok) születésük pillanatától igénylik, hogy dédelgessék, szeressék őket. A szeretet hiánya szellemileg, lelkileg és fizikailag beteggé tesz. A szeretet tudatja velünk, hogy értékesek vagyunk. Szeretet nélkül nincs lelki béke, de nincs élet sem.

A Szentírásban a szeretet talán legszebb leírása a szeretet himnusza Pál apostoltól, és méltán ismert széles körben. Sokat idézzük, beszélünk róla. Felemelő érzés végig követni a szeretet ismérveit, és torokszorító meghatódottsággal gondolhatjuk el, hogy milyen csodálatos, hihetetlen ajándéka Istennek a szeretet.

Szeretni kell, nem lehet teljes emberi életet élni nélküle. Lételemünk a vágy, hogy szeressünk, és hogy szeretve legyünk.

Mi van akkor, amikor nem vagyok türelmes, jóságos, amikor irigykedem, kérkedem, a magam hasznát keresem, haragra gerjedek, amikor igenis felrovom a gonoszt? Mindenkivel előfordulhat, hogy a legjobb akarat mellett is rosszul szeret, hogy féltékeny, hogy túl nagy a birtoklási vágya, hogy magához akarja láncolni azt, akit szeret, és az is megtörténhet, hogy az önzés erősebbnek bizonyul. Persze a felénk jövő szeretet sem mindig olyan, amilyet várunk. Bevallom, hogy nagyon sokáig gondoltam azt, hogy a szeretet himnuszában leírt tökéletes szeretet cél kell legyen az ember számára. Nagy csalódással járt mindig, amikor ez a tökéletesség csorbát szenvedett bennem vagy irányomba.

Most úgy vélem, hogy a tökéletes szeretet csakis Istentől jöhet, a szeretet himnusza útmutató, mérce lehet az embernek, akár Jézusnak a felszólítása, hogy „legyetek tökéletesek”. Soha nem leszünk tökéletesek, szeretni is csak a magunk tökéletlen, emberi módján tudunk.

Szem előtt tartva a nagy mércét, szeretnünk kell. A magunk módján, tökéletlenül, néha féltékenyen, haragra gerjedve, birtokolva, félve, néha nagylelkűen, önfeláldozóan, határtalanul. Még akkor is megéri, ha ezzel az emberi szeretettel mindig kézen fogva jár a kiszolgáltatottság, veszteség, a fájdalom lehetősége. Isten egy kis darabkát adott a tökéletes, végtelen szeretetből nekünk és a csoda az, hogy a magunk esetlen módján megízlelhetjük a tökéletes, a végtelen hatalmú szeretet erejét, és ez minden kockázatot megér. Csodálatos ajándéka, áldása Istennek életünkben, hogy nem kell hibátlannak lennie, az emberi szeretet a maga esendő mivoltában is a soha el nem múló, tökéletes szeretet egy része és így is felülmúlhatatlan.

 

Vida Rozália, Alsóboldogfalva