„Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” (Lk 19,5)

Lelki békénk függ attól, hogy milyen az önismeretünk, mennyire tisztán látjuk értékeinket és vétkeinket, kicsinységünket és nagyságunkat, sebezhetőségünket és erőnket. Jézus és Zákeus találkozása megmentő találkozás volt az utóbbi számára. Zákeus fővámszedő volt, a mózesi törvények szerint és a közvélemény szerint is tisztátalan, Isten előtt méltatlan. Gazdagsága mások megrövidítéséből származott, alacsony növésű, és az emberek szemében értéke kicsiny volt. Nevének jelentése mégis ártatlan, tiszta, igaz. Ezt a felét életének, jellemének csak Isten ismerte, és a Megváltó, aki megszabadította, kiszabadította lelki kicsinységéből, és naggyá tette. Elégedetlen volt életével, ami bölcsességre vall, mert minden földi jó birtoklása mellett is megérezte a hiányt, a lelki éhséget, és tett érte, hogy változzon az élete. Megtapasztalta, hogy az istentelen élet szenvedéssel jár. Bűnbánatot tartott, visszaadta a javakat azoknak, akiket becsapott, még többet is, mint amit a törvény előírt. Felszabadult a naggyá válásra.

Te hol tartasz önismereted útján? Van valami, ami megakadályoz abban, hogy Isten segítségével boldog, megelégedett életet élj? Zákeus elveszett ember volt, aki üdvösséget keresett, és talált Jézus segítségével. Mit jelent elveszettnek lenni? A boldogság hiányát, elszakadást Istentől és embertől. A legnehezebben ott lehet gyógyítani, ahol a legbetegebbek vagyunk. Jézus elfogadást, közösséget, szeretetet, nyugodt lelkiismeret lehetőségét ajánlotta fel, Zákeus élt vele. Tudod, hogy hol vannak a legnagyobb szükségleteid, hogy hol vagy a legbetegebb? Az emberi kapcsolatok képezik életünk gerincét. Boldogságunk forrása emberi kapcsolatainkban van. Szüleinkkel, testvéreinkkel, társunkkal, gyermekeinkkel, barátainkkal, tágabb értelemben, egy közösség tagjaként, amit megélünk az emberi szeretet eredményeként. Szenvedésünk gyökere is emberi kapcsolatainkban van, amit megélünk a gyarlóság, a bűnök eredményeként. Minden emberi kapcsolat fontos éltetője, ha készek vagyunk felismerni és beismerni hibáinkat, tudunk őszintén bocsánatot kérni egymástól. Közben igyekezzünk megszabadulni a hibáktól, bűnöktől, hogy azok lehetőleg ne ismétlődjenek meg, és önértékelésünk nőni tudjon azáltal, hogy van elég bátorságunk és kitartásunk ezt megtenni. Tanuljuk meg elengedi az adósságokat, hogy lelkileg gazdagodjunk. Fogadjuk el Isten megbocsátását, hogy boldogok legyünk.

Vida Rozália, Alsóboldogfalva