„…nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)

A lelki béke és a lelki egyensúly megőrzéséhez létfontosságú, hogy tisztában legyünk azzal, kik vagyunk, hiszen e tudás nélkül nem tudjuk rendezni kapcsolatainkat másokkal. A női és férfilét és a köztük levő viszony meghatározó eleme emberi életünknek. Pál apostol mégis azt írja a felolvasott bibliai versben, hogy nincs férfi és nő, mert egyek vagyunk Jézusban. Hogy kell ezt érteni, mit jelenthet ez? Egyformák lennénk? Először is nézzük meg, hogy mit írt még az apostol: nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő. Nem arról van szó, hogy egyformák lennénk, hiszen a zsidók és görögök igencsak különböztek, és a rabszolgák és a szabad emberek között is igen nagy különbségek voltak, és léteztek a maguk nagyon különböző módján. Magától értetődik, hogy nem arról van szó, hogy férfi és nő nem különbözne egymástól, hogy nem léteznénk mi is a magunk nagyon különböző módján. Mivel az ember biológiai léte zárt örökléstani meghatározottságban telik, élete vagy férfi-, vagy női lét. Bármennyire akarja is az ember, a természet törvényeivel hiába száll szembe. Férfi és nő… hogyan is érthetnék meg egymás? Karinthy azt írja, hogy mindegyik mást akar, a nő a férfit és a férfi a nőt. Ez minden bizonnyal nem ilyen egyszerű. Tény az, hogy különbözőek vagyunk. A téma örök. Válthatják egymást kultúrák, népek, és pereghetnek az évezredek az idő homokóráján. Nem könnyű tárgyilagoson beszélni erről sem férfinak, sem nőnek. A férfiak fontosságát próbálom megérteni. Arra gondolok, hogy milyen lenne a világ férfiak nélkül. (Most nem gondolok az emberi faj fennmaradásának kérdésére). Nem kell sokat elmélkednem. Borzalmas! Előfordulhat, hogy elmérgesedik a viszony, és hát, bizony, nem szép dolgokat mondunk egymásról, képzeljék el azonban a világot apánk, társunk, fiúnk, barátunk, tanárunk nélkül. A világban az egység, az egyensúly egyik felét a férfi adja. A női jelenlét fontosságán elmélkedve kérem, képzeljetek el egy nők nélküli világot. Milyen lenne? Szerintem egyértelmű, hogy semmi értelme nem lenne az életnek az édesanyák, hitvesek, lányok, nővérek nélkül. Mind Isten csodái vagyunk.  Adjunk hálát Istennek, amiért különbözőnek teremtett minket. Egészítsük ki, segítsük egymást, ki-ki a maga erősségével a másik gyengeségét. Ne gondolja senki azt, hogy bármelyikünk értékesebb a másiknál!

Vida Rozália, Alsóboldogfalva