„Testvéreim, ha valakit tetten is értek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6,1–3.9–10)

Lebilincselő olvasni, hallgatni Pál apostoltól ezeket a verseket. Egészen közel úgy kerül hozzánk, ha az örök emberi véleménykülönbségekre, vitákra, hatalmi harcokra és ezzel együtt mégis élő keresztény értékrendre gondolunk. Ez az értékrend akkor is befolyásolja az európai ember életét, lelki békéjét, ha távol került az egyháztól.

Képzeljük el, hogy ezt a szöveget nekünk küldte valaki egy e-mail csatolmányában, hogy a keresztény értékekre figyelmeztessen és buzdítson. Gondolkodjunk el azon kellő önkritikával, hogy mit szoktunk tenni, ha valakit valamilyen bűnben tetten érünk. Hogy hol van, és mikor mutatkozik meg a mi szelíd lelkünk? Értékeljük annak fontosságát, amikor egymás terhét tudjuk hordozni. Legyünk tudatában annak, hogy kísértések vannak. Figyeljünk a helyes önértékelésre, hogy ne kicsinyelljük le magunkat, ugyanakkor ne úgy érezzük magunkat valakinek, hogy a másikat nézzük semminek. Saját tetteinket mérlegeljük, lelki utakon járjunk, és cselekedjük a jót. Hogy mi az üzenet számunkra, nagyban függ attól, hogy milyen érzések és gondolatok vannak bennünk, mire vagyunk nyitottabbak, minek a meghallására van jobban fülünk akkor, amikor olvassuk ezeket a sorokat. A keresztény értékrend, tanítás nem önmagáért való, hanem értünk. A mi lelki békénk megtartásában nyújthat segítséget, útbaigazítást.

Ennek érdekében figyelmeztet, hogy kerüljük az ítélkezést a gondolat szintjén is, és igyekezzünk valóságosan, megértéssel segíteni abban, amiben tudunk. Legyünk tudatában annak, hogy kísértések vesznek körül, és előfordulhat, hogy nem tudunk ellenállni. Értékeljük magunkat egészséges önismerettel, ha kudarc, csalódás, nehézség ér, vagy lekicsinylenek, ne törjünk le, ne omoljon össze az életünk, és ne szálljunk el, ne váljunk önhitté, beképzeltté, ha valami sikerül. A magunk portája körül sepregessünk. Vegyük komolyan Istent. A lelki élet legyen erősebb és fontosabb az élet más területeinél. Időnk véges, igyekezzünk jót tenni, hogy az által mi is jobbak legyünk.

Vida Rozália, Alsóboldogfalva