Húsvét harmad napján
Lassan elvonul az ünnep a maga gazdagságával: a böjtnek elmélyedt perceivel, a nagyhét készülődésével, a szomorú nagypéntekkel, a húsvéti diadallal, a locsolkodás zajával s mi önkéntelenül is imára kulcsoljuk a kezünket, hálát mondani jó Atyánk! Hálát mondani azért, hogy tudtunk befele figyelni, keresni, elmélyedni, ünnepre készülni. Hálát mondani azért, hogy készülődésünkben voltak pillanatok, amelyek felcsillantották az ünnep lényegét. Hálát mondani a mindennapiért, mely az ünnepen családot és közösséget hívott asztalhoz. Hálát mondani jó Atyánk a mélységekért és magasságokért, a csendért és a hangos kacagásokért, de a könnyekért is, mert mindig volt, aki letörölje azokat. De bocsásd meg Istenünk, ha néha elfeledkeztünk arról, hogy gyermekeid vagyunk: hazudtunk, csaltunk, ítéltünk, tiszteletlenek voltunk, kivetkőztünk emberségünkből. Gyarlók vagyunk, de törekszünk a megjobbulásra! Látjuk a Példát, de nagyon sokszor vonzóbb a széles út. Keressük a kincset és elfeledkezünk, hogy ott rejlik bennünk, oh adj értelmet és tiszta látást Istenünk! S bár elvonul az ünnep, imádságaink nem halkulnak. Szólnak a hétköznapok harcaiért, a betevőért, az értékek megmentéséért, a családokért, egyházért, népért! És szólnak azért, hogy adj erőt biztatni, vigasztalni, reményt adni. Adj áldást ünnepre és hétköznapra egyaránt, hogy mi magunk is áldássá lehessünk! Ámenmegjelenés időpontja: 2010.04.06.