„Hol van a ti hitetek?” (Lk 8, 25a)
A feltett kérdés Jézus szájából hangzik el. Épp egy hajón utazik tanítványaival, egyik partról a másikra tartanak, amikor vihar tör ki. Jézus alszik, a tanítványok mentik a menthetőt. Értenek a vízhez, hisz nagy részük halász volt. Ám amikor a hajó kezd megtelni vízzel, felébresztik a mestert és közlik vele: elveszünk.
Azért szeretem a jézusi példázatokat, mert sok síkon lehet értelmezni. Próbálkozzunk ma hárommal, vetítsük át a történetet az életünkre:
- Az egyik part a születésünk, innen indultunk e földi téren; a másik a halál, ezzel ér véget majd utazásunk. Az életünk egy hajóban leng; tőlünk függ, hogy merre kormányozzuk, hogyan éljük meg a számunkra adott teret, mit teszünk vagy mit nem. Vihar mindenki életében volt, van vagy lesz. Mit teszünk ekkor – harcolunk és lemondunk, ahogy tették a tanítványok vagy erőt merítve munkánkhoz alszunk békésen, Istenre bízva magunkat? Esetleg is-is?
- Az egyik part életünk egyik szakasza, a másik part pedig ami felé tartunk, egy másik szakasz – jelen helyzetben mondhatnánk azt, hogy a covid előtti és a covid utáni életünk, ami között még javában evezünk. Tapasztaljuk, hogy még mindig a bizonytalan vízen vagyunk. Vannak szakemberek, akik igyekeznek menteni a menthetőt, de a víz gyűl a hajóban. Elveszünk?
- A történet szereplői mind mi vagyunk: a tanítványok, a vihar, a víz és a szél, a hajó és a part, akár Jézus is. Mind lelkünknek egy-egy erősségét vagy gyengeségét mutatják be. Bennem van minden – én akarok egyik partról a másikra eljutni, én keverem a vihart, én teszek meg mindent a megmenekülésért, én vagyok a tanítvány, aki azt mondom, hogy elveszünk, de én vagyok az is, aki felismerem, hogy van bennem egy olyan erő, ami parancsolhat a szeleknek és ezáltal kitartóan eléri a másik partot. Tudom-e működtetni, összehangolni lelkem részeit?
Nem véletlen, hogy a feladás határán álló tanítványoknak azt a kérdést teszi fel a Mester: hol van a ti hitetek?
Hol van a te hited – kérdezem én is ma. A fejedben, mert tanultál róla; a szádban, mert beszélsz róla; a szemeidben, mert látod annak jeleit; a kezedben, mert teszel is; a szívedben, mert érzed is vagy a lábadban, mert járod a hit útját?
Hol van a te hited a hétköznapokban?
Újvárosi Katalin, Zetelaka