Minden ünnep előtt az egyház felajánlja a lehetőségét annak, hogy lélekben is készülhessünk az ünnepre. A nagyheti áhítatok vagy istentiszteletek alkalmain elcsendesedve eleget tehetünk ama felhívásnak, hogy „tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje” (ApCsel 3, 19-20a)

Nincs olyan ember, aki ne vétkezne – bármennyire is igyekszik igazul élni. És a vétkek,  amennyiben nem valljuk meg és nem engedjük át azokat  Istennek, csak gyűlnek és gyűlnek. Úgy képzelem, mint a lakásba beszállingózó port. Egy szem, két szem – még kevés, még szinte láthatatlan és nem is zavaró. Egy idő után azonban mindent ellep és mindent befed a por, ha nem takarítunk. Erős réteget von mindenhová, besegít neki a pók és hálót fon, jönnek a rovarok, piszkítanak… Egy ilyen helyre belépni idegenszerű, kellemetlen és ott az állandó várakozás, hogy minél hamarabb iszkoljunk el.

Ehhez képest felüdülés olyan helyre belépni, ahol rendszeresen odafigyelnek a tisztaság fenntartására. Ahol a napsugár beragyog az ablakon, illatos a függöny és melegséget árasztanak a bútorok, ott jól eső érzés elidőzni és könnyedség soká maradni.

Balgaság azt hinni, hogy a lelkünk önmagától tiszta lesz. Épp olyan szüksége van a takarításra, mint a házunknak. Mondogatjuk is: ahogy kint, úgy bent, s ahogy bent, úgy kint…

Ünnepre készülve rendszerint takarítunk. Kint is, bent is. Portalanítunk, feltörlünk, lemosunk, kirázunk, megpucolunk, elpakolunk. A takarítás után pedig felemelő élvezni a frissességet, az újrakezdés ünnepi pillanatait.

Minden elcsendesedő pillanat, minden fohász, áhítat, istentisztelet alkalom arra, hogy takarítsunk odabent. Hisz Isten újra és újra eljön hozzánk – vajon mi fogadja Őt? Tisztaság, por, könnyed illatok vagy nehéz, sűrű szagok?

Pünkösdre készülve kívánom, hogy takarításod elérje célját. Légy jól a tisztaságban, hogy lelked felüdüljön, amikor Ő betér és elidőz hosszan nálad.

 

Újvárosi Katalin, Székelymuzsna