Melankolikus hétköznapok s mindennapok sorozata múlik egyre-másra. Intézzük a dolgainkat, igyekszünk tenni, amit s ahogy lehet. A napok egyformák, a hetek egybefolynak. A hírek általában rosszak, a körülöttünk zajló események gyakrabban szomorúak, mint nem. Körbenézve a minket körülvevő, mindinkább bizonytalan világban gyakran lehetetlen helyzetekben találjuk magunkat. Olyan problémákkal szembesülünk, amelyek néhány évvel ezelőtt legfeljebb csak futurisztikus sci-fi filmek képkockáin tűntek fel. A világ s ezzel együtt mindannyiunk élete gyökeresen megváltozott. A földgömb minden szegletén speciális, rendkívüli állapot állt elő, ezért mindenki megváltoztatta addigi szokásait, tevékenységeit online térbe helyezte. Elhagytuk korábbi szokásaink legnagyobb részét. Már sokkal kevesebbet utazunk, ha nem muszáj, nem megyünk közösségbe, kerüljük a személyes találkozókat, online tartjuk a kapcsolatokat, lemondtunk a nagycsaládi összejövetelekről, és szerintem majdnem minden családnak van olyan tagja, aki csak virtuálisan vesz részt az ünnepi ebéden vagy a születésnapi köszöntésen. Online intézzük az ügyeinket a banktól a bevásárlásig. Online szórakozunk és kulturálódunk: online nézünk filmet mozi helyett, online megyünk színházba, e-könyvtárakat használunk. Az alapvető célunkat majdnem mindenik esetben elérjük, így is eredményesek vagyunk: kommunikálunk, kapcsolatban maradunk, dolgozunk, bevásárolunk, számlákat fizetünk, banki és egyéb ügyeket intézünk, kulturálódunk, filmet nézünk, előadást vagy podcastet hallgatunk, olvasunk, és még talán nem is bánjuk, hogy mindehhez nem kell kimozdulni otthonunkból, mindent megoldunk a magunk csendjében. Viszont gyakran most is beleszédülünk egy-egy napba. Régen a sok rohangálás és a sok ember merített ki, most a sok képernyő előtt ülés. Mindebben az otthonról folytatott, főként a virtualitás uralta létünkben, amikor alig mozdulunk ki otthonról és a bevásárlást kiszállító futáron kívül nem sok emberrel találkozunk, nagyon nehéz megtartanunk lelki egészségünk, és nehéz lelkileg-szellemileg is nem bezárkóznunk. Ez a nehezebben megoldható problémák közé sorolható. A bezártságban és hogy több időnk van önmagunkra, nagyon sokan elkezdtünk odafigyelni és többet tenni a fizikai egészségünkért, mint azelőtt. Bizonyára sokan bevezettük a rendszeres testmozgást és igyekszünk egészségesen táplálkozni. Mindemellett azonban komoly kihívás a lelki egészség megőrzése. Van, aki tanulással próbálja fitten tartani magát. Működő megoldásnak tartom, viszont én még egy szükséges elemmel kiegészíteném: a vidámsággal. Az agyunknak is valóban jót tesz a torna, amelyre kiváló megoldás az olvasás és a tanulás, viszont a lelkünknek szüksége van a feltöltődésre. Régebb ebben segített a közösség. A közösség erejének hiányát azonban elkezdte felváltani az elmagányosodás és a melankolikus hangulat. A szomorúságnak azonban nem szabad túl nagy teret engednünk, ellensúlyoznunk kell, erre pedig jó eszköz lehet a vidámság. A sok el-el hagyogatott dolgaink közt semmiképp nem szabad elhagynunk a vidámságot és a tudásvágyat. Ennek kapcsán a tavalyi év során gyakran eszembe jutott Faludy György egyik közismert verse, a Tanuld meg ezt a versemet című. A világban zajló eseményeket figyelve bizonyos sorait igen aktuálisnak találtam. Sőt, még egy kis optimizmust is felfedeztem a következő sorokban: „Tanuld meg ezt a versemet, / hogy elkísérjelek. Lehet, / s túléled még az ezredet, / s pár kurta évre kiderül, / mert a bacillusok dühödt / revánsa mégse sikerül, / s a technológia mohó / hadosztályai több erőt / mozgatnak, mint a földgolyó – / memóriádból szedd elő / s dúdold el még egyszer velem / e sorokat”. Összességében azonban ez egy igen szomorú jövőképet festő alkotás, olyannyira, hogy a záró sora azt is mondja: „felejtsd el, ezt a versemet”. Aztán egy adott ponton, amikor a megváltozott világunknak köszönhetően néhány negatív eseménysorozat végtelenül elszomorított, azon kaptam magam, hogy önkéntelenül egy – még gyerekkoromban megismert – Áprily Lajos-vers sorait mondogatom magamban. A címe: Imádkozom: Legyek vidám. Ekkor gondolkodtam el, hogy a szellemi egészségünk megőrzéséhez nem elég a tanulás és az agytorna. Feltétlenül szükség van a vidámságra is. A vidámság és a pozitív szemléletmód önmagában még nem oldd meg sok mindent, de erőt és kitartást ad a folytatáshoz.

Áprily Lajos: Imádkozom: Legyek vidám

(részlet)

Én Istenem, legyek vidám,

hogy házamat vidítni tudjam.

Mosolyogjak, ha bántanak

és senkire se haragudjam.

Én Istenem, legyek vidám,

ujjongjon újra puszta lelkem,

mint rég, mikor falum felett

az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,

víg fecskeszó bolond viharban,

tudatlan gyermekhang legyek

a jajgató világzavarban.

 

Török Karola, Olthévíz–Budapest