„Pluralitas non est ponenda sine neccesitate” – szólta egykoron William Ockham, és patinás magyarsággal adva ajkaira, e néhány szó valahogy így hangoznék: „a sokaság szükségtelenül nem tételezendő”. E XIV. századi angol filozófus, ferences rendi szerzetes nevéhez fűződik az Ockham-borotvája elmélet, amely szerint két, az adott jelenséget egyformán leíró magyarázat közül mindig azt kell választani, amelyik az egyszerűbb. Minél egyszerűbb a magyarázat, annál hitelesebb és annál valószínűbb az igaz volta.

Filozófusunk neve nem vált közkinccsé, mint Arisztotelész, Platón, Rousseau vagy Descartes, de elmélete túlélte hat évszázad minden viszontagságát, fejlődését és hanyatlását. Mai napig is használják, mert az elméleti síkon túl gyakorlati útmutatás, sőt, sokszor a zárat nyitó egyetlen kulcs az emberi élet hétköznapjaiban. Mert ha reggel nem találod a szemüveged, kulcsod, pénztárcád, gyanakodhatsz arra, hogy betörés áldozata lettél vagy a földönkívüliek rövidítettek meg, de mindenképp előnyösebb, ha az Ockham-borotvája elmélet alapján azon kezdesz el gondolkodni, hogy vajon hova tetted le előző este.

Ám mint mindig és mindenhol, itt is akad egy kis bökkenő: az emberi gondolkodásmód ezen elmélet szöges ellentéte! Isten őrizz, hogy parlagig csupaszítsuk gondolatainkat és teremtettségünket a maga egyszerűségében értelmezzük, mert az rögtön az élet értelmetlenségének fájdalmába sodorna minket. Szó sem lehet arról, hogy egy jótányit is elvegyünk bőbeszédű elmélkedéseinkből. Sőt, a lehető legtöbbet tesszük hozzá!

Így leszünk mindennapi médiumok és látnokok, vírus-, háború-, és gazdasági szakértők, olyanok, akik akkor is tudnak a sorok között olvasni, amikor a teljes szöveg egyetlen sor. Így leszünk sok millió fölösleges „miért” kérdés megfogalmazói, legrosszabb esetben pedig összeesküvés-hívők, akik szép lassan minden bizalmukat elveszítik a teremtett világgal szemben. Így feltételezzük azt, hogy aki nekünk igen-t mondott az valójában a nem-re gondolt, és csöndesen elrongyolódik bennünk az önzetlenség vágya, mert túl jól tudjuk azt, hogy a mai világban már semmi sincs ingyen.

Ám ha Ockham borotváját csak egy órácskára a kezünkbe vennénk, jóval hitelesebbé válhatna a tükörkép, amellyel minden reggel szembe nézünk, és a világ is, amelyet naponként gazdagítunk puszta létünk által. Nem könnyű, de kifizetődő. Mert nincs megnyugtatóbb annál, mint amikor ráébredhetsz arra, hogy te pont úgy vagy jó, ahogy vagy, a magad emberi egyszerűségében, és ez a teremtett világ is úgy szép, ahogyan van, ahogyan az Isten otthonunkká adta!

Tófalvi Tamás, Székelyszentmihály