Jézus, miután magához hívta a megfáradtakat és megterhelteket, biztosította őket, hogy nyugalmat találnak, ha megtanulják tőle a szelíd alázatot. (Ld. Mt 11,28–29)

A szeretet öröme és a fegyverek használata egyaránt könnyet fakaszt szemünkben. Van mégis egy lényeges különbség. Rájövünk azonnal. Csak ízleljük meg a könnycseppeket, és döntsük el, az egyik miért édes, míg a másik keserű, mint az epe. Ezért lenne jó fellapozni az új évben lelkünk értelmező szótárát a szeretetnél, mert ha jól megnézzük, a gyűlölködés, rosszindulat, kárörvendés, embertelenség lapjai rojtosra vannak olvasva. Ponyvaregények kontra világirodalom klasszikusai?

Én azt tanultam, hogy a szeretet szelídséggel jár, szelídséggel, amelyik a lélek gyümölcsének nyolcadik tulajdonsága (Pál apostol). Sajnos a mai nyelvhasználatban és gondolkodásmódban a szelídség, régiesen jámborság, nem valami csodálatra méltó erény. A szelídségnek, jámborságnak manapság mellékzöngéje a gyengeség, erőhiány, a kivagyiság ellentéte. Pedig van főnévi formája is, ami olyan személyekre vonatkozik, akik megnyugtató tulajdonságokkal bírtak és bírnak. Platón a szelídséget gyengédségnek és nem gyengeségnek állítja be, ami általánosságban arról az erőről szól, amely megnyugtat, enyhít, megvéd, bátorít. Hiszen Isten maga a szelídség. Ő a mindenkori hívő ember lelkének Ura. Ezért a benne való hitünk lelki szükséglet. A természeti erő egy rideg mechanizmus, míg Isten a céltudatos szeretet. Ezért mondjuk életünk katasztrófáinak idején, hogy Uram, segíts meg, és nem azt, hogy tűnj el szél, vihar, eső, földrengés, betegség… Csak ennyit: Istenem, segíts. A teremtéstörténetben szereplő első testvérpár, Káin és Ábel áldozati füstje is rendesen szállt az ég felé, csak a testvérgyilkosi szándék látta elterülni a föld felett. Pedig végül minden, még a köd is felszáll, csak éppen türelmes szelídséggel ki kell várni. Ezt a türelmetlen jelt hordozzuk azóta is homlokunkon, miközben visszhangzik lelkünk kétségbeesett önigazoló segélykiáltása: „Avagy őrzője vagyok-e én az én atyámfiának?” És igen, az vagyok, vagyunk, mert a járvány is ráeszméltetett arra, hogy mennyire hiányzik a kézfogás melege, a testvéri, rokoni, baráti ölelés biztonsága. A buta ember tud mindent. Szerinte. Az okos viszont elmélkedik, vizsgálódik, kutat, keres, sőt a maga hibáiból is tanul. Így aztán az örökkévalóságból kiszakított 12 hónapot, 52 hetet, 365 napot, 8 760 órát, 525 600 percet úgy próbálja megszámlálni és felhasználni Isten segítségével, hogy bölcs, alázatos, tiszta szívhez jusson.

Pontos és jó számítást kívánok mindannyiunknak az új évben!

Székely Miklós, Kövend