Egy írásba akkor költözik élet, ha van, aki el tudja olvasni és meg is tudja érteni. Egy írás csak félkész termék, teljes megértése csúcsáig hosszú út vezet… Még nem teljes azzal, hogy leírták, kinyomtatták, közzétették. Ha Munkácsy Ecce Homóját egy pincében, sötétségben tároljuk, bármilyen csodálatos festmény, csak halott érték. Ha Beethoven IX. szimfóniáját nem tudnánk megszólaltani, nem tudnánk olvasni a kottát, halott érték volna. Ezért kell nekünk megtanulni nemcsak írni, de olvasni is. Sokszor még a sorok között is. Ezért aztán az olvasás is művészet. Nem a kellékek a legfontosabbak – habár azok is elengedhetetlenek, mint például az ábécé ismerete –hanem az, hogy miként tudsz azonosulni a szerzővel. Mit rejtenek a kettőspontok, pontosvesszők, kérdő- és felkiáltójelek… Miért van valami nagy, és nem kisbetűvel írva? Ezen összefüggések megértése az írót teszi naggyá, érthetővé, mert ezzel a felismeréssel emeli őt piedesztálra az olvasó. És vele együtt írását is, amelyik üzenetet hordoz. Ezeket a gondolatokat azért bocsátottam előre, mert a néhai lelkésztársunkról, Jakab Dénesről szóló megemlékezés megindította a lelkem. Eddig felkérésre és szerető buzdításra írtam, de most önszántamból. Nincs nagyszerűbb érzése egy olvasónak, ha írójával együtt elismerést parancsoló lelki gerincet tud kiolvasni a szándék nemességéből. S a gondolat szárnyalni kezdett… A cikk olvasása után ujjaim akaratlanul vissza s tovább lapozták a háromperceseket, és azokat újra átolvasva ismét azonosultam íróikkal és gondolatvilágukkal.
Olvastam, éreztem, mit jelentettek és jelentenek nekem: SUGARAINK, A HIT ISTEN AJÁNDÉKA, AZ ÉLET SZÍNEI, MINDENNAPI TISZTASÁGUNK,ÁLDOTT KARÁCSONYT, MAGASSÁGOS, IDEGEN ADVENT, TE, HINTÁZÓ ADVENTI FÉNY, GYÓGYULÁS ÚTJÁN , A HALLGATÁS FONALA, GYÓGYÍR, FŐNIX, HA TALÁLKOZNÉK ISTENNEL, HÉTFŐ VAN, TÖRÉS, ÚJRATERVEZÉS, FORGOK A MINDENSÉGGEL, KÜLÖNBSÉG, AZ ÜNNEP JELMEZE, HÓANGYAL, ISTENT KERESŐ EMBEREK, ÍZES ÉLET, ISTEN TENYERÉBEN, VÍZNEK LENNI, HIÁNYZÓ VIHAROK, LÉLEKFIÓKOK, LÁBNYOMOK, GYÖKEREINKRŐL, TÁRS, NEM TÚL NAPOS OLDAL…
Csak néhány azon sok, nagyszerű írásból, amelyek három percre az örökkévalóság részeseivé tettek. Ezek a címek olvasásukkor tartalommal teltek meg, mögöttük megláttam az írót és az embert. Rokonsági kötelékek kezdtek kialakulni és ebben nem volt semmi boszorkányság. Nem, mert azt kezdtem keresni, amit ők már megtaláltak magukban.
Amikor pedig azt a felhívást olvastam, hogy osszuk meg a nekünk tetsző írásokat a saját világhálós oldalunkon, arra gondoltam, hogy egyszer csak napfényre kerülnek az elfelejtett remekművek is. Hiszem csak avatott kezek játsszák el mindenki számára érthetően az Örömódát, és egyre többen fogunk írni és olvasni.
Székely Miklós, Kövend