Kedves olvasók! Elnézést kérek, hogy ilyen lehangoló írással akarom megszólítani azokat, akik jobb sorsra érdemesek hitük által. Ezért azt kérem, a három percből csak egyet szánjanak rám. Illetve mondanivalómra, érzéseimre. Olvasom a nemzetközi sajtó Eu-s nyilatkozatát, mely szerint a március 23-án „megejtett” csúcstalálkozón újabb kétmillió eurót akarnak költeni fegyverekre. Nagyszerű ötlet. Annak, aki eladja. Vajon este, amikor lefekszik, nem gondolja át, hányszoros milliárd rendekben mérhető az általa, általuk okozott szenvedés? Egyre inkább kiderül, hogy az ember ideológiai szempontok szerint akarja eltüntetni butaságát. Az jutott eszembe, hogy kitalálta: Isten azért űzte ki az Édenből, mert evett a tudás fájáról. Egy francot (bocsánat a kifejezésért, de megérdemeljük). Nem Isten, hanem ő saját magát üzte és űzi ki nap mint nap. Meg kellene értenünk Jézus mondását, aki a Gecsemáné-kertben, habár az ő élete volt veszélyben, azonnal fel akarta ismertetni a nagyobb veszélyt, amikor így szólt a segítségére siető Péterhez: aki fegyvert fog, fegyver által vész el. El kellene gondolkodni azon is, hogy mit üzen az ENSZ székháza előtt lévő egyik szobor, amelynek alkotóját a következő ézsaiási prófécia ihlette: „Ítélkezni fog a nemzetek között és elrendezi sok nép ügyét. Kardjaikat ekevassá kovácsolják és lándzsáikat metszőkésekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel és hadakozást többé nem tanulnak.” (Ézs 2,4). A képlet egyszerű, de azóta sem értettük meg. A kard halál. Az eke élet. Letelt az egy perc, és nincs is több hozzáfűzni valóm ilyenkor, húsvét után.
A keresztre feszített és feltámadott útmutatását egy percig se feledjük: Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek tegyenek, ti is azt tegyétek velük.
Goethe pedig ezt igy fogalmazta meg: „Kicsit több békesség, jóság szelídség. Kevesebb viszály, irigység. Kicsit több igazság úton-útfélen… Kicsit több ‘mi’ és kevesebb ‘én’. Kicsit több erő, remény. És sokkal több virág az élet útjára, mert sirhalmokon már hiába.”
Székely Miklós, Kövend