A szónak sajátságos csengése van, és még ráfigyelés nélkül is tudat alatt ráérzünk az üzenet fontosságára. Filozófiai töltetének súlya is megnyilvánul abban, hogy még rendet is alapítottak neki, akár a becsületnek, minőségi sorrendet kialakítva. Neve értékrend. Tartalmi megnyilvánulása azt sugallja, hogy valamilyen forrás meghatározója, aminek haszna lehet az egyén vagy közösség számára. Értékpapírokba fektették a vagyont, vagy értéktárgyak – ház, föld, arany – formájában mentették át az örökséget a következő nemzedék számára. Az értékrend egyénileg változik. Van, aki az empirikusra, kézzelfoghatóra esküszik és ragaszkodik foggal-körömmel, mások pedig más szempontok szerint ítélik meg azt, ami gazdagságot szimbolizál. Van, akinek bankbetétje okoz örömet, és van, akinek a világ csodáinak felfedezése vagy éppen a közösen eltöltött idő szépsége, mint a perc fontosságának megélése jelent értéket. Megszívlelendő azonban, hogy bármely formáját is tartjuk fontosnak saját értékrendünkben, egy dolog mindig törvényszerűen szem előtt tartandó. Csak a kiegyensúlyozott élet tud értéket teremtve annak örülni.

A földi élet szép, tartalmas, sokszor nehéz és küzdelmes, még többször fájdalmas az emberi önmegvalósítás terepe és lehetősége, de igazi értékét az adja, hogy egyszer véget ér. Megismételhetetlen alkalom. Ezért kell rá vigyázni és megbecsülni. Egyszerű példának tűnik, de mindenki megtapasztalhatta, hogy fogfájósan aranyszegélyű csészéből sem esik jól a kávé, de egészséges fáradtság után a szalonnát és hagymát is lehet értékelni Michelin-szakács csodájaként. Félreértés elkerülése végett én itt nem akarok értékrendeket felállítani, hiszen mindenkiét tiszteletben tartom, annál is inkább, mert meggyőződésem szerint a sokszínűség segített mindenkori fejlődésünkben. Csak egy történet elbeszélésének alapját készítettem elő, amikor értékek kézzelfogható közelségébe kerültem.

Az őszi hálaadást követő hétfő délutáni szép időt kihasználva elmentem a faluban található tóhoz horgászni. Nagy volt a sürgés-forgás, hiszen az idősek napját is ünneplők utáni rendbetételt végezték a szervezők és házigazdák. Az ott lévő gyermekek azonnal körém sereglettek, hiszen a horgászat minden gyermek fantáziáját felcsigázza. Hogyan lehet horog, zsinór, csali segítségével a láthatatlanból láthatót varázsolni? Nosza, kezükbe is adtam egy horgászbotot, megmutatva csínját-bínját és háromszori próbálkozás után olyan profi módra dobtak be egészen a tó közepéig, hogy alig bírtam hüvelykujjam emelgetni elismerésképpen. Megelégedéssel üldögéltem a parton, amikor falum lelkésze jókedvűen rám köszönve értékelte teljesítményünket. Amíg a Gál ikerlányok és a Csép fiútestvérek feszült figyelemmel nézték a „pedző” mozgását, addig mi kölcsönösen beszámoltunk a kövendi és csegezi egyházközségekben megtartott ünnepélyek szépségéről és értékéről. Közben a másik oldal feszült figyelmét siker koronázta, hiszen (nem halászmese) méretes hal akadt horogra, amit a fiúk derekas küzdelem árán merítőhálóval partra segítettek egy fénykép erejéig, hogy legyen majd mivel bizonyítani: nem hiába töltöttük az időt. Apropó fénykép. Igaz ugyan, hogy egy Munkácsy-festmény felbecsülhetetlen szellemi érték, de szerintem egy megsárgult családi fénykép is nagyon-nagyon értékes, kivált akkor, ha a rajta lévők közül már többen vannak odaát. Aztán jött az újabb értékkiegészítő. Habár korom szerint még nem voltam jogosult, de „kicsi papom” egy bögrét és hűtőmágnest ajándékozott rajta a templommal, aminek rajzát az a Szász Andrea készítette, aki betegnyugdíjba vonulásomkor egy portréval fejezte ki ragaszkodását. Mit mondhatnék? A kedvesség és odafigyelés is olyan érték, ami jobbá tud tenni bennünket. Rám is csodálkozott Írisz, amikor anyukáját ölelgetve kifejezésre juttattam örömömet.

Idő van, jeleztem kis tanítványaimnak, és ők szépen köszönve hazaindultak, de horgászbotomat visszaadva, az a fiúcska meghajlással köszönte meg, hogy halászni tanítottam. Tekintetünk összevillant a tulajdonossal. Nem kellett szó, magyarázkodás, csak gondolatátvitel, hogy tudjuk, érezzük milyen érték a családban végzett szép és jó nevelés. Nekem is idő van, állapítottam meg órára pillantva. Megbeszélt időre legyek otthon, nem okozva aggodalmat drága feleségemnek. Hiszen az is érték, ha valaki vigyáz rád, odafigyel és véd. Miért okozzunk csalódást az értékvédőknek? Összepakoltam felszerelésemet, amíg hátam mögött a Nap valahol a Nyugati Havasok túlsó lejtőjén lefele bandukolt azzal a szándékkal, hogy a golyóbis másik oldalán is világítson az értékkeresőknek.

Székely Miklós, Kövend