Pünkösd a lélek kitöltésének és a keresztény egyház megalakulásának ünnepe. Az az ünnep, amikor egy szívvel és egy lélekkel kellene álljunk egymás mellett.
Közös ügyekről, közös célokról kellene beszéljünk, és meg kellene próbáljuk egymást elfogadni. Karácsonykor a családra összpontosítunk, húsvétkor az örök életet kereső egyénre, őszi hálaadáskor is inkább az egyén elvégzett munkáját köszönjük meg. Pünkösdkor tágabb a horizont, pünkösd rólunk, a felvállalt közösségről szól. Arról a közösségről, melyet az evangélium így határoz meg: egy szívvel és egy lélekkel voltak együtt.
Mit jelent az, hogy egy szívvel és egy lélekkel?
Azt jelenti, hogy mi választottuk ezt a templomi, ünnepi közösséget, hogy szabadon, csakis Isten akaratának engedelmeskedve, választhatjuk meg, hogy kivel/kikkel legyen eltelve szívünk lelkünk.
Az ember azért keres egy közösséget, hogy benne örömmel és tiszta szívvel élhessen. A nagy pünkösdi kérdés az, hogy- pünkösdöt ünnepelve- örömmel és tiszta szívvel tudunk-e tekinteni egymásra? Tudjuk-e egymást értékelni, úgy is ha túl közel élünk egymáshoz?
Sokszor nem tartjuk sokra egymást. Talán mert túl közelről ismerjük nemcsak egymást, de egymás felmenőit, rokonait is. Akaratlanul bekukkantunk egymás belső életébe, meglátjuk egymást a legkényelmetlenebb helyzetekben is, amikor ki vagyunk vetkőzve emberségünkből. Hallottuk egymást ordítani, láttunk verekedéseket, hallottunk átkozódásokat, láttuk a másikban a rosszindulatot és az irigységet. Így végigpásztázva egymást, és önmagunkat, nem tűnünk egy örömteli tisztalelkű társaságnak. Igen, sokszor vagyunk vállalhatatlanok. És amikor azok vagyunk egyedül Isten vezethet rá a megtérés útjára.
De az éremnek van egy másik oldala is. A mi közösségünknek is van egy szebbik arca, és ha erre tekintünk mindjárt megszépül a világ amelyben élünk. Mindjárt találunk legalább annyi okot arra, hogy jónak lássuk egymást, mint amennyi okot találtunk arra, hogy kerüljük egymást.
Ha a közösségi segítségnyújtást akarjuk kiemelni csak végig kell lapozni egyházközségi jegyzőkönyveinket, aranykönyveinket, és máris látjuk mennyi jót is tudunk tenni: gyűjtéseket szervezünk rászorulóknak, iskoláknak, öregotthonnak, légátusoknak, nagy műtétre készülő betegeknek, tűzkárosultaknak. Adakozunk nagy, szent, közös célok megvalósításáért.
Jó érzés nem kételkedni abban, hogy mi is képesek vagyunk a jóra. Egy gyöngyvirág illata nem érzik messzire, de százé igen. Egy fecske nem hozza meg a tavaszt, de száz igen. Mindannyiunk pünkösdi célja az, hogy örömteli legyen a közösségben levésünk. A mi lelkünk a mi illatunk. Az ami belülről fakad, ami kiül az arcunkra, és benne van a tekintetünkben. Minden ünnepnek van illata. Az ünnep tartalma és megnyilvánulása alkotja annak illatát. Pünkösd a szentlélek kitöltésének mennyei illatából, a különböző emberi nyelvek zamatából, és az egyház megalapításának verejtékéből varázsolja elő összetéveszthetetlen illatát.
Hiszem, hogy 2021 pünkösdjén mi is újra megérezzük az Istenhez simuló, egy szívvel és egy lélekkel élő, közösség megtartó erejét.
Székely Kinga Réka, Homoródszentpéter