Amint a sebre tett kötésen átüt a vér, úgy üt át lelkemen minden áldozócsütörtökön a feláldozottak jajkiáltása. Beborít a létezés fájdalma.Torkomat két kezében tartja a felismerés: áldozni kell, áldozatot kell hozni. Áldozat nélkül nincs előrelépés. Áldozni kell! Időt, erőt, pénzt, életet, álmot!
A nagy kérdés persze az, hogy miért. Mi az a cél, amiért érdemes áldozatot hozni? Jézus egy meglehetősen távlati cél érdekében áldozta fel az életét. Meg akarta menteni a világot a bűntől. Isteni küldetést érzett e nemes cél megvalósításához. Elküldött engem az Isten, azért jöttem erre a világra, az a célom, az a vágyam, az az álmom, hogy az emberek bűn nélkül éljenek – így fogalmazott az evangéliumok szerint Jézus.
A történet ismerős: évszázados prófétai jóslat eredményeként, égi jelek kíséretében megszületik a kisded, Jézus. Felnövekedik, tanítványokat gyűjt maga köré, de ellenséget is teremt evangéliumával. Legyőzi a kísértést, betegeket gyógyít, megtérésre buzdít, aztán feljut a csúcsra, bevonul Jeruzsálembe, a templomot megtisztítja, az észt kiosztja, a bűnökre fényt derít. Utolsó vacsoráját a halált megvetők átszellemültségével fogyaszthatná el, ha időnként nem akasztaná torkán a kenyeret a félelem és a csüggedés. Keresztre feszítik, és ő hiszi, hogy akik őt keresztre feszítik, nem tudják, hogy mit cselekszenek. Ennél többet már nem tudok adni – mondja Istenének, és átlép az örökkévalóságba. A hátramaradt tanítványokat a Jézus sírjához vonuló asszonyok utasítják hitre – Jézus él, mindörökké élni fog, előttetek megy Galileába, ébresztő!
Meghalt, de mégis él? Mi ez a nagy rejtély?
A tanítványok akadékoskodnak. Mert szép dolog megváltani a világot, de ők biztos, hogy nem akarják feláldozni az életüket. Még nem. De eljön áldozócsütörtök, és megértik ők is, hogy áldozat nélkül nincs megtisztulás.
A történet – Jézus élete, tanítása és halála – ismerős. De mi közöm hozzá? Az a közöm, hogy Jézus tanítványa vagyok, és szeretném én is legyőzni a kísértést, kerülni a bűnt, bevállalni a tévedést, és gyakorolva a megbocsátást és irgalmasságot, időnként újjászületni. Az a közöm, hogy látom az áldozat szükségességének okát és célját. Ez az én öntudatra ébredésem, unitárius káténk ezt a kifejezést (öntudatra ébredés) használja áldozócsütörtökre.
Ameddig az embereket nem tudom megtanítani imádkozni, addig én kell imádkozzam helyettük (is). Ameddig az embereket nem tudom megtanítani templomba járni, én kell helyettük (is) templomba járjak. Ameddig az embereket nem tudom megtanítani az igazság egyenességére, a hittel teljes életre, a megbocsátó szeretetre, a kreatív elfogadásra, addig én kell helyettük (is) igazságos, hívő és megbocsátó, kreatív és elfogadó legyek.
A sebre tett kötésen átüt a vér, de a kötés alatt gyógyul a seb. Így gyógyul lelkem is a hit kötésében.
Székely Kinga Réka, Homoródszentpéter