1992 novemberében egy héten át minden este gyertyás, bibliás felvonulást vezetett a Protestáns Teológiai Intézet nemzetibb érzelmű tanári kara és diáksága Kolozsváron a Mátyás-szoboregyüttes körül. Az akkori hírhedt kolozsvári polgármester, minekutána román nemzeti színekbe öltöztetett minden kukát, minden padot a főtéren, és zászlórudak és óriás-zászlók sokaságával is tovább szépítette Kolozsvár főterét, arra a nagy tettre szánta el magát, hogy egyet alakít a szoboregyüttesen. Pontos híreink nem voltak arról, hogy el akarja-e mozdítani, vagy valamit rá akar-e tenni Mátyás királyra, de amilyen magyarellenes megnyilvánulásai voltak, az is a lehetőségek között szerepelt, hogy eltünteti a szoboregyüttest.

1992-ben a Házsongárdi temető előterébe álltak be azok a buszok, amelyek a zsandárokat szállították. Ahogy a felvonulók létszáma kezdett növekedni, úgy növekedett a zsandárok száma is, a buszok pedig egyre csak ürültek. Amikor már majdnem megtelt a tér a zsoltárokat éneklő tüntetőkkel, akkor a zsandárok azt a parancsot kapták, hogy ijesszenek meg minket egy kicsit. Nosza, közénk csaptak. Kit hol értek, ütöttek. Mi persze hátráltunk. És sírtunk, mert féltünk.

Tegnap nem voltam Úzvölgyében. De hallottam arról, ami ott történt. A szorongás visszaköltözött a torkomba.

Még mindig itt tartunk? Még mindig nincs törvényes keret arra, hogy a gyűlöletre uszítókat kordában tartsuk? Még mindig ennyire gyűlölnek minket, magyarul beszélőket itt, Romániában? Mi az, amit még el tudnak venni tőlünk?

A nyers gyűlöletet, főleg ha túlerővel párosul, pillanatnyilag nem tudjuk legyőzni. Évek, évtizedek józan értelme, tárgyilagos ítélete és megelőlegezett tisztelete kell ahhoz, hogy legyőzzük a vak gyűlöletet. Jézus így biztatta tanítványait: Aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Mt 24,13).

Tartsunk ki. Szeressük az életet, és szeretettel neveljük fel a következő nemzedékeket, tudva azt, hogy gyermek nélkül nincs jövendő.

Keressük azokat a románokat, akik soha nem rontanának be egyetlen nem román temetőbe sem azért, hogy azt meggyalázzák. Sok jó román ember van, velük alkossunk közös jövőképet.

Tartsunk ki. Merjük kimondani, hogy mi is itt élünk, hogy ez a föld a szülőföldünk. Merjük kimondani, hogy hiszünk a kölcsönös tiszteletben, és hiszünk abban, hogy józan értelemmel és rendíthetetlen türelemmel le tudjuk győzni a vak gyűlöletet.

Székely Kinga Réka

Homoródszentpéter