Különösen Székelyföldön nagyon népszerű válasz a hogylétünket firtató kérdésre az „ahogy lehet”. Számtalan esetben hallhattuk ezt a választ, hiszen ha a jól bejáratott „jól vagyok” válaszon túl más választ akarunk kicsikarni a „konok” székely atyafiból, akkor az „ahogy lehet” válasz tűnik a legkézenfekvőbbnek számára. De mit takarhat ez a válasz? A körülményekhez képest jól? Rosszul? A körülmények jók, de mégis rosszul vagyok? Rosszak a körülmények, de mégis jól? Nagyon sok értelmezése van ennek a válasznak, amellyel akár palástolhatunk is valamit, az élet negatív oldalát háttérbe szorítva.
Vajon mindenki úgy él, „ahogy lehet”? Ha folyamatosan nem gondolkodnánk azon, hogy vajon mit gondol rólunk a világ, vajon jó-e az, amit csinálunk, vajon a körülményekhez képest miért nem teszünk többet, vajon nekünk miért nem így vagy úgy alakult az életünk, nem lehetnénk jól? Nem hiszem, hogy van értelme nap nap után azon gondolkodni, hogy hogyan alakulhatott volna valami, ami már elmúlt vagy megváltozhatatlan. Nagyon sok esetben egy adott helyzet ránk gyakorolt hatása emlékeink vagy hiedelmeink terméke, így ha mérlegelünk és elgondolkodunk azon, hogy életünk során mennyi időt töltünk el ezeknek az újraélésével és újraértelmezésével, rá kell jönnünk, hogy jobb mindennap jól lenni, és nem baj az, ha csak jó napjaink vannak.
Reményik Sándor Ahogy lehet című versében a következőket olvashatjuk az leírtakkal kapcsolatban:
Fogcsikorgató türelemmel,
Összeszorított szájjal –
Krisztus-követő bús próbálkozással,
Majd daccal, lobbanóval,
Fojtott igével és visszanyelt szóval,
Tenyérrel, mely sima örökké,
Csak a zsebben szorul ököllé –
Keserű, tehetetlen nevetéssel
Békülve meg akármi rendeléssel –
Nem csodálkozva már – és csodálkozva mégis,
Hogy rajtunk ez is, az is megesett:
Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan,
Kínszenvedést virágzó életet.
Ahogy lehet…
Szakács György
gyakorló teológiai hallgató, ODFIE