Nem tudjuk biztosan, mi is történt valójában az első húsvét alkalmával. Mondhatjuk azt is, a sokféle beszámolót olvasva, hogy a történet szereplői, tanúi számára egyenként mást és mást jelentett ez az élmény. A legtöbb beszámoló arról beszél azonban, hogy csoda történt. Egy csoda, ami megváltoztatta az emberek életét, gondolkodását, hitét, s melynek hatása végigkövette őket erő, kitartás, nyugodt és örömteli szolgálat formájában egész életükben.

A most elmúló húsvét ünnepének lényegét sem tudjuk tényként, mindenki számára elfogadható érvek alapján megfogalmazni. De érzem, látom, hiszem, hogy azok számára, akik keresték, csodát jelentett az ünnep: a találkozás, együttlét, emlékezés, köszöntés, megbocsátás, szeretet, bizalom csodáját.

Jézus győzött. Szeretettel, testvéri jó szándékkal, megértéssel, bizalommal élt. Beszélt ezekről, és mutatta a példát. Életútja nem volt felhőtlen, sokszor kanyargós, rögös, nehéz, s naponként cipelnie kellett a keresztet, mely őt mégis boldoggá tette, megnyugtatta lelkiismeretét.

Mi is győzni akarunk. Életünk nem felhőtlen, sok benne a kétség, a zsákutca, a nehézség, és a keresztet nekünk is cipelni kell. Néha szeretnénk, ha nem így lenne, de tudjuk, hogy a szenvedés az élet velejárója. Mégis, a keresztek terhe alatt is lehet győzedelmesnek lenni, lehet boldognak és nyugodtnak lenni, ha életünkben a derűs és a borús órákban egyaránt Isten akarata szerint törekszünk élni.

Ez a felismerés, ez a meggyőződés számomra idén a húsvét csodája. Olyan nagy csoda, mint a feltámadás, mint az üres sír. Magunkkal vihetjük az ünnep után, életünket megváltoztatja, erőforrásként, kitartásként, szolgálatunkban végigkövethet egész életutunkon. S ha ilyen élmény volt az idei húsvét, akkor nemcsak olyan volt, mint a feltámadás, hanem maga a feltámadás lesz ez egy tisztább és igazabb emberi életre.

Szabó Előd, Ürmös