Csodáljuk a sok eső és a meleg, tavaszi napsütés nyomán zöldülő, viruló természetet, és megunhatatlanul reményt keltő a kifejezés: újjászületés!
Talán ehhez is köze van annak a jézusi felszólításnak, amellyel meglepi, sőt megriasztja az éjszaka leple alatt hozzá forduló Nikodémust a Mester: újonnan kell születnetek, mert ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.
Abban a pillanatban Nikodémusnak érthetetlen volt a tanítás.
Bizonyára az őket hallgató tanítványok mind mást és mást gondoltak és éreztek e figyelmeztetés hallatán.
Biztos, hogy ma, olvasva ezt a kijelentést, mind más és más értelmet és üzenetet szűrünk ki belőle.
Ma nekem azt jelenti, hogy az újjászületés egy szükség, egy „kell”. A fű és a virág sem választ és dönt, amikor sarjad, nő, színeit és illatát szétszórja a világban. Ha nem tenné meg, akkor értelmetlen és céltalan lenne, nem lenne alkotó része a világnak, vagyis Isten országának.
Mert a világ, Isten országa változás. És ha ebben a változásban nem halljuk meg az örök újjászületés parancsát, akkor megdermedünk, a múltban maradunk, s nem Isten állandó jelenidőben lévő országában élünk.
Újjá kell szülessen a gyermek, amikor ifjú lesz; az ember, amikor munkába áll, amikor férj vagy feleség, majd szülő lesz; amikor egy új élethelyzetben kell alkalmazkodni, és helytállni; amikor veszteség éri, amikor szenved test vagy lélek gyötrelmeiben. És még ki tudja, hányféle változó évszakában az emberi életnek …
És újjászülethetünk, szülessünk is újjá azzal, hogy Jézus tanítását hallgatva, figyelve, megértve másképp lássuk Istent, önmagunkat, másokat és az egész világot.
Szabó Előd