Életünk folyamán gyakran gondoljuk azt, hogy minden egyes döntés, amelyet meghozunk, csakis a mi akaratunkat tükrözi és bizonyítja. Amikor világra jöttünk, megkaptuk a szabad akarat ajándékát Istenünktől, és rajtunk áll, hogy mit kezdünk az életünkkel, az utunkkal, azokkal, akik mellénk sodródtak. Gyakran üldözünk álmokat, hozunk sorozatban rossz döntéseket, de még így is kapaszkodunk abba gondolatba, hogy mi választottuk. Aztán e nagy önállóságból idővel odasimulás lesz. Engedünk a harci kedvből, eltesszük hüvelyébe a kardot, megpihentetjük szánkat és a bennünk háborgó gondolattengert is. Vannak gyengédebb és határozottabb évei életünknek, egyszer engedjük, hogy vezessenek, máskor mi magunk vezetünk. Hagyunk hátra megbánást, de büszkeséget is.

Mert kétség sem fér ahhoz, kedves testvéreim, hogy mi választjuk az igeneket és a nemeket. Mi döntünk a mérgező emberi kapcsolataink mellett. Mi vagyunk azok, akik engedik, hogy kihasználják őket. Mi mosolygunk, ha közben szidalmaznak, mi vagyunk azok, akik kezet fognak a sértegetőkkel, akik asztaluk mellé ültetik az őket gyalázókat. Mi vagyunk azok is, akik elkeseredünk, ha valami nem a tervek szerint halad, és mi vagyunk azok is, akik nem terveznek, csak a mának élnek. Ha minden a mi döntésünk, akkor minden jó és rossz, ami megszületik, valóságossá válik az életünkben a mi felelősségünk. Nem mások kötnek csomót kezünkre, lábunkra, szánkra, érzéseinkre és gondolatainkra, elkezdhetünk gondolkodni azon, hogy mit kezdünk ezzel a fene nagy szabadsággal – s vajon jól használjuk ki minden egyes lehetőségét?

Azt hiszem, gyakran elfeledkezünk arról, hogy milyen emberszeretetet tanított nekünk Jézus. Gyakran sértünk és bántunk, ítélkezünk és kritizálunk, csak azért, mert más másképpen éli meg a lelkének szabadságát, s így másfajta gyümölcsöt terem, mint mi.

Az élet ajándéka mellé azonban feladat is jár, amely a termés és annak megmaradása. Ha szabadon dönthetünk arról, hogy miként éljük életünket, és van is egy cél, hogy gyümölcsöt teremjünk, hogy ez által építsük az Isten országát, miért késlekedünk? Mi az ami még mindig visszatart bennünket attól, hogy a ránk bízott feladatot teljesítsük? Oldozd el köteleidet, amelyekkel magadat csomóztad oda magad és mások elvárásaihoz. Merj szabadon az lenni, aki vagy, akinek teremtettek, aki gyümölcsöt hoz a világba, aki ad feltétel nélkül, aki megtalálta önnön magát! Mert minden egyes döntés mögött ott van a nagy összefüggés. Egyszer csak megtalálod a miértek mögött a választ, felfedezed az egyedüli kútforrást. Azt, amire mindig is vágytál kételyeid között. A bizonyosságot, hogy nincs hiábavaló. Mert mindenek mögött, mindennek részeként ott áll az Örökkévaló.

Szabó Csengele, Hódmezővásárhely