Atyám, újra itt állok előtted, és bebocsátást kérek meghallgatásra! Tudom, hogy eltűntem egy ideje… nincs mentségem… talán csak annyi, hogy betemetettem magamat teendőkkel, mintha a nyári 40 fokban még szükség lett volna egy kis melegségre. Ami azt illeti, volt, de nem találtam meg a feladattengerben. Érdekes, ahogyan az ember belemerítkezik a munkába, és azt gondolja, hogy ez így jó. Igaz, példát vehet Rólad a teremtés kapcsán, csak ritkán szárnyalja túl magát, jó a mester, csak kevés a kitartás.
Nem akarom elvenni az idődet sok más embertől, akik a kegyeidet keresik, csak megállnék egy percre, és leülnék zsámolyodra, mert söprögetni kellene idebent. Igazad van, én is felhúznám a szemöldökömet, jogos a kérdésed, hogy miért most jön a Te gyarló szolgád, s hirtelen miért ilyen sürgős… benyomták a vészjelzőt, Uram! Fáj kimondanom, de nem bírok többet… szégyenlem is, de neked kell kimondanom, másnak nem tehetem. Elfogyott az erőm, hogy lehet ez? Azt mondod, nem termeltem vissza… Nem volt rá időm. Elvesztem a feladat és a megfelelés tengerében. Melyiket kellett volna feladnom? Azt mondod, mindegy, csak magamhoz hű legyek… Ez most meghat, és szégyenlem, ahogy elfelejtem, mennyivel magasabb vagy nálunk. Tudásod, szereteted, gondviselésed, jelenléted. Pedig idelent naponta hallom, ahogyan dorgálnak, és a szidalmak mellett oly kevés a hála. Itt mindenki fontosabb a másiknál, és elfeledkezik a születésnapokról, a köszönetről, az ölelésről, mert a határidők szabta világban csak a papír, az írás, a szerződés, a teljesítés és a követelés számít! És Te csak ülsz, és a ki nem mondott kérdéseimre az a válaszod, hogy hű legyek önmagamhoz. És ha félek annak lenni? Ha nem leszek már finom és nőies? Ha egókat bántok és pletykalavinát indítok el? Ha nemtetszést szülök vagy felháborodást?
Azt mondod, fogjam Rád, mert Te elbírod? Nem tehetem, mert akkor Hozzád leszek hűtlen és általa önmagamhoz. Azt hiszem, értem… belémplántáltad az erőt, amely akkor is ott van, ha az én radarjaim nem érzékelik. Elrejtetted bennem a vágyat, hogy jobb legyek, és a világot is azzá tegyem, és ezzel az egyszerűséggel alkottál meg, és mindez visszavezet hozzád, minden egyes megbicsaklás után! Mert Te vagy maga az erő, az idő, az élet, a szeretet, a forrásom! Hála Neked, teremtésnek Atyja! Hála életért, küzdelemért, megértésért, létért!
Szabó Csengele, Hódmezővásárhely