Egy szvetterkereső októberi napon olyan jól esett a lelkemnek a menasági székely atyánkfia, Ambrus megállapítása, miszerint a csíkiak (hozzáteszem, Gyergyó se különb) Székelyföld egy olyan pontján élnek, ahol „három hónap nem meleg, a többi pedig hideg”. Az akár meteorológiai vagy geológiai találós kérdésként is működő megállapítás nagyon jó helyzetkép, hiszen itt, minálunk, még nyáron is jólesik a tűz! Ez a bajusz alatt elmormolt, góbéfőben érlelt éghajlati diagnózis azonban kivetíthető a jelenlegi Európai helyzetünkre is. A háború árnyékában élőkről elmondható, hogy éves emberközi kapcsolatuk három hónapban nem meleg, a többi meg hideg. Így van ez már évek óta… „Lelked kedves melegségét, kéne visszaadni rád” – vallja Aranyosi Ervin.
Ma, amikor a téli hideggel riogatnak, jó tudatosítani, hogy a természet elemi erejének hidegénél nagyobb ellenség az elhidegülés, elidegenedés. Elsősorban ez ellen kellene küzdeni! A többit megoldja a Gondviselő egy kis tüzelővel már évezredek óta. Amikor egy-egy októberi estén gőzölgő tea vagy egy pohár jó bor mellett leül egy-két jó barát, vagy egy jó társaságban felcsendül a nevetés, az maga a lelki fölmelegedés, a közeledés ideje. Egyre hidegülő templomfalak között továbbra is forró a Szellem! Ezt is jó körülülni. Ez történt október 23. körül több közösségünkben is: forradalmi hangulatban időseket köszöntöttünk, ma még élő 56-osokat. Különböző megemlékezéseken, találkozásokon kerültünk egymáshoz közelebb. És ez a kis vakáció is alkalmas arra, hogy gyermekeink lelkében a melegséget, a családi és közösségi élményt munkáljuk.
Ha másként nem, így a lélek melegítőjével, a mosollyal küzdhetünk a nem meleg és hideg napok és korszellem ellen.

Solymosi Alpár, Csíkszereda