„Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén… legyen mindez a ti eledeletek.” (1Móz,29)

Az olajos magvak reneszánszát éljük. A fast foodok alfajaként vagy talán alfájaként (lásd Teremtés könyve) ma már minden város sétálóutcájában egyre több a pereces látványpékség, gőzölgő fülkeablak, amely nagy sikerrel kínálja a „homo futkosónak” a mindennapi perecet. Mert ugyebár a mindennapi kenyérhez idő szükségeltetik és asztal, hisz a kenyér mellé le kell ülni. A perec azonban egészen más. A perec egy perc (reklámoznám saját perecboltomat, ha volna). Menet közben is felfalhatjuk azt a négy-öt harapást. Mák-, szezám-, chia-, napraforgó-, kömény- és tökmag pirul a perecekre, töltelékes rudakra. De finomak is! Csemegézve ropogtatja azt babakocsis kisgyerek és anyukája, suliból kirajzott diák, gondokkal gombolt felnőtt elütve futás közbeni éhségét egy pár finom falattal. Köztük én is. Ezen magvacskák közül, amelyek a perecekre rásülnek, most így az adventben meg-megakad a szemem a legeslegkisebbiken. Igen, a mákra gondolok. A mákra, amely a fogközünkbe szorul, és elárulja, hogy mit is nassoltunk az imént.

Az ünnepelőzetes egyik legfontosabb beszerzése a mákvásár. A negyed- vagy félkilós kiszerelés családonként biztosan elkopik az ünnepi kalácsainkban, magyar testvéreim bejgliében. Nem tudom, hogy mi ez a varázslat, de e picinyke magról maga az ünnepi konyha sejlik fel bennem. Eszembe jut gyermekkorom piros, öntvényvas mákőrlője, amelyet kölcsön kellett kérni a nagyheti délutánon. (A három tömbháznyi ismeretségi körben a Terézke nénié volt a legjobb, őrlője pépesre zúzta a homokszerű szemeket). Eszembe jut, hogy evőkanállal adagoltam a mákőrlőbe a galambkék-fekete magözönt, s az is, hogy miként szotyogott az illatozó őrölt mák az őrlőtálba. Édesanyám cukorral és tejjel főzte össze a mákmasszát. Igazi konyhaboldogság volt, ha a kalácsok feltöltése után a töltelékből még bőven jutott a kiskanalas mártogatóknak is. Testvéreimmel összezörrentünk a mákzsákmány felett. De szép is volt, jött az ünnep!

Jó lenne, ha tanulnánk a perecesektől! Csak bátran ezekkel a kis olajos magvacskákkal! Lelked sokszor mellőzött ínyencségeivel hintsd be az ünnepet! Szórd rá bátran jókedvedet, habitusodat, ízes lelkiségedet mindarra, ami az ünnepen kisüthető. A futkosó embernek ínyencség lesz minden ilyen falat. Az lesz a legfinomabb sütet, amikor bátran előveszed és rászórod a lelki gasztronómia által is sokáig mellőzött olajos magvacskákat az életedre!

Perceim elfogytak, finom pereceket mára is! További szép adventi utat!

Solymosi Alpár, Csíkszereda