„Mert nem vet el örökre az Úr.”

Jer.sir.3,31

 

Menj oda, ahol elsírták a könnyeket,

Menj oda, ahol könnyek taván csönd evez.

Menj oda, hol gyász köde hullt az arcokra.

Menj oda, hol nincs vigaszod a jajokra,

Oda, hol nem beszélhetsz semmi örömöt!

 

Menj oda, ahol szükség van szavadra,

De ahol minden szavad csak halandzsa,

Menj, ahonnan nehéz lesz eljönnöd,

Mert a halál ott a lelkekbe könyöklött,

Menj oda, hol palástban rád senki sem vár.

 

Menj, csak menj a siralom völgyében,

Menj ápolj, gyógyíts, hallgass és beszélj,

Ahol könnyek hullnak az anyák ölébe,

Mert könnyel áztatott a kőszikla-vár,

Ahol őrzik a neved – az Élet könyvében.

 

Te menj, hogy sajgó lelkekbe hitet vess,

Te menj, hogy szívekből reményt arass,

Te menj, hogy a szeretet éhéből ehess,

Mindennapi fohászok forrásainak vérében,

Mint szenvedő Jeremiás, megmaradj!

 

Sándor Szilárd, Jobbágyfalva-Nyárádszereda