Ajkadon száraz foltok a szavak,
És nem gyógyultak be a sebek.
Miattuk te inkább lennél néma:
Mert bántottak gyáva emberek.
Ajkadra kovácsolt szavakkal
Láncolod le a rozsdás csendet.
Mit tehetnél? Így is szólanod kell:
Tőled elvárják a belső rendet.
Ajkadon szóvirágok nyílnak,
De főnévvé válhat néha az ige.
Várni tanulsz gyümölcstelenül is,
Pedig sosem tudod, megéri-e.
Ha ajkadra festheted szavaid,
Hogy ne legyen rajtuk semmi folt,
Viseld, mint ünnepi palást jajait,
Amit csak a tettek embere hord.
Sándor Szilárd, Jobbágyfalva-Nyárádszereda