Forró nyárnak hűvös árnyékában
az áldások telis-teli vékájában,
színessé lett az est.
A harang ugyanúgy kong, mint tavasszal
s majd télen is neveden szólít panasszal
az ajkán – a rend.
Gyümölcshozó fák kérge repedez,
benned a hit imádságért esedez.
Neked most mi fáj ?
Gyöngyharmatot hullató csillagok
tavában fürdenek virágszirom-illatok,
és megszépül benned is a táj!
Ölelő karodban a szép ősz zenél,
hozzád simul a hulló nyárfalevél,
igaz, milyen csodás?
Itt van már minden, mi lényeg,
engedd szemed könnyezni – tényleg!
Három percig bár, hagyd abba a kapkodást!
Sándor Szilárd, Jobbágyfalva-Nyárádszereda