Szép a magyar nyelv, és sokan mondják: számunkra a legkifejezőbb. Nemcsak azért, mert az anyanyelvünk. Érdemes erre a szóra külön felfigyelni: egészség – egész-ség. Egész vagy, ha egészségben vagy. Egészséges vagy, ha egészben vagy. A kettő összefügg, és külön nem értelmezhető. Mára az orvostudomány is leírta több száz éven át tartó vargabetűjét. Előbb a test és lélek egészségét előtérbe helyezve, majd attól csak az egyes szervek gyógyításán át haladva mára újra úgy tűnik: visszaszivárog az újabb orvosnemzedékek által a régi szemlélet, miszerint az egymással összefüggő testi és lelki gyógyulás által leszünk újra egészségesek.

Egy hete rácsaptam az autóajtót a saját ujjamra. Aki járt hasonlóképpen, tudja, mivel jár. Lényeg, hogy azóta minden nap kötözni kellett. Munkámból fakadóan sokat utazom, így történt, hogy az elmúlt héten több településen is újrakötözték a sérült ujjat. Felfedeztem a családorvosi ügyeleti központokat, melyeket az elmúlt években hoztak létre országszerte. A sokat szidott egészségügynek ezúttal egy nagyon emberséges oldalát ismerhettem meg. Egy olyan rendszert, ami a beteg rendelkezésére áll a szokványos munkaidőn túl este és éjjel is. Egy rendszert, amelyben az ápolók, orvosok figyelmesek, megértőek, türelmesek, sőt, még viccelődnek is, ha a helyzet úgy hozza. Egy rendszert, amelyben – túl az akadozó gyógyszerellátáson – mindenki végzi a dolgát. Ha ehhez még hozzágondolom a koronavírus okozta járvány általi megterhelést, hát: le a kalapokkal mindazok előtt, akik e hivatást választották!

Igen, dicsérem az egészségügyben dolgozókat. Sokat szidták, szidják a rendszert, az orvosokat, az ápolókat. Van, ami viszont mindenen felülemelkedik: az ember – az orvos, az ápoló: a saját hozzáállásával, elhivatottságával. Ugyanilyen fontos a beteg viszonyulása is. A hatás, kölcsönhatás a két félen múlik. A beteg egészsége már attól megerősödhet, ha kedvező benyomással – emberi viszonyulással – találkozik éppen ott, ahol ezt szolgálják. A többi már rajta múlik: a sérült szerv kezelésén túl a baleset okozta lelassulás – esetleg kényszerpihenő – mind-mind szükségesek. Jelzések, melyekre oda kell figyelni az egész-ségünk visszanyerése érdekében – testi és lelki értelemben egyaránt.

dr. Sándor Krisztina, Csíkszereda