Húshagyókedd este van. Még elmajszolom az utolsó islert, iszok egy kis vörösbort, hisz másnaptól, hamvazószerdától 53 napon át úgysem élek hasonlókkal. Igen, pár éve rászoktattam magam a böjtre, saját szabályok szerint. Kezdtem a legismertebb böjti tiltólistás élelem, a hús kiiktatásával. Aztán évről évre sorakoztak fel melléje ilyen-olyan kategóriák: hol az édesség, hol a kávé, hol a fehér lisztből készült termékek, hol a tejtermékek. Mindig az éppen időszerű hangulat és egészségi állapot szerint.

Amikor legelőször bevállaltam, talán a kíváncsiság volt a legerősebb indíték. Hogy vajon ki fogom-e bírni és milyen lesz? Legelső alkalommal elbuktam: már túl voltam két sikeres héten, amikor egy rendezvény végén, csoportos étkezés keretében letették elém a szép, nagy, ropogós csirkecombot. Nem tudtam otthagyni, s a helyzet sem olyan volt, hogy mást kérjek. Ott adtam fel az azévi böjtömet. Aztán jöttek a sikeresebb évek. Érdekes volt megtapasztalni az első hetek kihívásait, majd a lankadást, és az agy furcsa játékát: jutalmazd meg saját magad, amiért eddig ilyen ügyes voltál! Na, de a neheze számomra mindig az utolsó hét, s azon belül is az utolsó pár nap: olyankor a legerősebb a belső hang, hogy kész, sikeres voltál. Már közeledik húsvét, elő is készül az ember változatos finomságokkal, de még mindig van húsvét vasárnapjáig, és a szombat még nem az ünnep…

A böjti napok tervezése nyilván sokat segíthet. Minden szakember arra int, hogy kellő tervezéssel minden könnyebb, az étkezés is. Na, de nekem az elmúlt évek utazásai, kiszámíthatatlan munkanapjai mellett vajmi kevés időm volt az étkezés tudatos tervezésére. Azt azért sikerült bevezetni, hogy ha szervezett munkaügyi, baráti, családi eseményre érkeztem ebben az időszakban, előre jeleztem, hogy éppen mit nem eszek. Jó érzés volt megtapasztalni, ahogy a legtöbb helyen igyekeztek ehhez alkalmazkodni.

Évről évre egyre többen vagyunk, akik tavasz közeledtével valamilyen böjtöt tartunk. Ti unitáriusok nem is böjtöltök – mondták nekem többen is. Vallásos előírás alapján valóban nem, ám számomra a hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig tartó időszak valóban alkalmas erre. Közeledik a tavasz, s egy böjt felkészít az év mozgalmasabb évszakaira, emellett a lelki síkon megtapasztaltak is javunkra válnak. Amikor a házi tartalékok a tél végére kifogytak, a régi ember is böjtölt, s ez összhangban volt vallásának követelményeivel, és a természet ébredésével.

Huncut ez az agy. Itt van még egy isler, de 53 napig úgysem áll el, így muszáj éjfélig megegyem, hisz eldobni kár lenne! S aztán a megbontott vörösborból is mi lesz áprilisig?! Na, de holnaptól se hús, se édesség, se alkohol – húsvétig!

 

Sándor Krisztina, Csíkszereda-Homoródalmás