A kütyük hasznosak és fontosak. Azokon keresztül kommunikálunk, informálódunk, azok segítenek a szórakozásban és a kikapcsolódásban. Nemrég egy előadásban hallottam, hogy a dopamint termelő és ezáltal örömöt okozó tevékenységek: játék, aktivitás, újdonság, izgalom és érdekesség, siker és jutalom, társas megerősítés mind megvan a mobiltelefonon. Vagyis inkább mindezeknek az illúziója.

Időnként azonban a kütyük lemerülnek, fel kell tölteni őket. Mert mi lesz, ha pont most hívnak, üzennek, ha lemaradok valamiről? Karácsony reggelén elromlott a telefonom. Nem jöttek be az üzenetek, én sem írtam senkinek. Eleinte élveztem a csendet, aztán hiányozni kezdett a matatás, már-már elvonási tüneteim jelentkeztek. Később mesélte néhány kilencedikes diákom, hogy mennyire szeretnek kirándulni, lehetőleg olyan helyre, ahol nincs térerő, de még áram vagy vízvezeték sem a szálláshelyen. Bevallom: csodálkoztam. Azt hittem, ez a generáció még nálam is jobban hiányolná a kütyüit. Ezek szerint azonban vannak dolgok, amiket jobban szeretnek: a természetben sétálni, barátokkal kirándulni és személyesen beszélgetni, felfedezni addig ismeretlen helyeket, élvezni a mozgást és a tiszta levegőt. Mert nem csak a telefonnak kell töltés, hanem az embernek is.

Lassan (de biztosan) tavaszodik. Ma a telefonom segítségével megtudtam azt is, hogy a tavasz hírnökének tartott hóvirágnak semmi köze a tavaszhoz, az csak a melegebb téli napokat jelzi. Viszont a tavaszt jelző első virágok, rügyek moccannak már, az élet megállíthatatlanul készül a megújulásra. Mi se felejtsünk el töltekezni: játszani önfeledten, kirándulni és csodálni az ébredő természetet, emberi kapcsolatainkat elmélyíteni és időnként imáinkkal a fő lelki energiaforrásra csatlakozni.

Rácz Mária, Kolozsvár