Törvény, parancsolat, szeretet!

Egy alkalommal Jézushoz megy egy törvénytudó, és ezt kérdezi tőle: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?” (Mt 22,36) Az Ószövetségben 613 parancs lévén ez a törvénytudó mintegy kísértvén Jézust, arra kérte őt, hogy válasszon, rangsoroljon a parancsolatok között. Jézus nem rangsorolt, hanem a szeretet kettős parancsolatát fogalmazta meg, amelyet mára mi keresztények is nagyon jól ismerünk: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Mt 22,37–39)

Bárhol is éljünk ebben az Isten által teremtett és fenntartott világban, tudjuk, hogy isteni törvények tartják fenn a világot és annak rendjét. A lelki életet a szeretet törvénye élteti! Ezért is jogos alkalomról alkalomra kimondani e parancsolatot, jó példával elöljárni a szeretet megélésében. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy mi, emberek megfeledkezünk a szeretetről, annak megéléséről mindennapi életünk során, és nem Isten gyermekeiként, a teremtés koronáiként, Isten lelkének hordozóiként éljük életünket. Sokszor megbántjuk egymást szóval vagy cselekedettel, elnyomjuk egymást csak azért, hogy én érvényesüljek, nem tiszteljük egymást, eláruljuk egymást, irigykedünk egymásra, haragra gerjedünk egymás ellen. Ezért is helyénvaló, sőt alkalmas az idő, hogy Jézus, a szeretet apostola újból belevésse a mi szívünkbe az ő üzenetét: „Szeresd Uradat, Istenedet… Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” Van-e, lehet-e ennél simogatóbb és szebb parancs, amit a názáreti Jézus, a tanítómester reánk bízna mint kései tanítványaira? De vajon ma kell-e nekünk ez a jézusi parancs? Ha mindennapi életünket, a körülöttünk levő eseményeket megvizsgáljuk, elmondhatjuk, hogy bizony kell nekünk a szeretet parancsa ma is, talán jobban, mint bármely más parancs, mert sokszor azt látjuk, hogy az emberek elfordulnak Istentől, és eltávolodnak embertársaiktól. Tanuljuk meg ma is Jézustól, hogy minden élethelyzetben merjük odahelyezni életünket Isten kezébe, mondván: Atyám, legyen meg a te akaratod!

És ami a testvér, felebarát iránti szeretetet illeti, szívleljük meg Viktor János teológus gondolatait, aki egy helyen így fogalmazott: „A szeretetet nem lehet szóval parancsolni, de lehet élő példának ellenállhatatlan erejével táplálni.”

Olyan gyönyörűen fogalmazott Teréz anya is: „Mosolyogjatok egymásra… válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.”

Meg kell értenünk, hogy a szeretet nem csupán egy érzés, hanem tettek sorozata is. Ha a szeretet parancsolata megélésében követjük Jézust, akkor a világ el fogja hinni, hogy tanítványai vagyunk! A tanítványság nem egy nyakba akasztott kereszt, nem valamilyen megkülönböztető jel vagy ruhaféleség, a tanítványság ismertetőjegye a szeretet, a mások iránt érzett és megélt szeretet. Ehhez kell ma erőt kérjünk Istentől. Adjon az Isten mindannyiunknak ehhez erőt és áldást!

Pálffy Anna- Mária, Szatmárnémeti