Életünk teremtője és igenlője, gondviselő, jó Atyánk!

Amikor szent akaratodból hajnalodni készült az emberi élet, a bölcsők és koporsók még vaskos fák törzseiben rejtőztek. S miközben az élet szent szózata muzsikált a levegőben, a mérhetetlen idő csuklónkra fonódott, s mi utána igazítottuk szívveréseinket. Azóta a múló időben perceink haladnak, óráink szaladnak, napjaink eltelnek, heteink elkelnek, hónapjaink elmúlnak, éveink itt hagynak. De köszönjük neked, jó Atyánk, hogy ebben a múló időben, így most is, a húsvét ünnepe felé vezető böjti úton alkalmakat kínálsz fel nekünk arra, hogy lelkünkre, tereád, életünk adójára és gondviselőjére, valamint a mellettünk élő testvérre is jobban odafigyeljünk. Áldott alkalmak ezek a mi életünkben, amelyek feltöltenek, hitet és lelket erősítenek, és bátorítanak az általad kijelölt úton való járásban. Hiszen sokszor járjuk a hiábavalóságok vásártereit, a kicsinyhitűségnek és önzésnek útjait. Oly nagy sokszor bennünk és körülöttünk a zajszennyezettség, hogy lassan elfeledjük, milyen csodálatos a csend, a te csended, Urunk, amelyben megszólalhat a szívből jövő, őszinte fohász.

Teremtő Istenünk! Vedd le ma tekintetünket a mérhető időről, és emeld fel az égre, hogy ebben az áldott csendben, mely körülölel minket, fel tudjuk tölteni szívünket, hogy feloldhassuk ott a sokszor összegabalyodott életünk egymásba ragadt csomóit. Töltsd fel világosságoddal botlásaink és zuhanásaink mélységeit, hogy újból felemelhessük tekintetünket a magasságok felé, és így tudjunk szólni minden időben: „Tiszta szívet teremts bennem, Uram, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (51 Zsolt12)

Kérünk, erősítsd meg bennünk életigenlésünket, hogy megtiszteljük azt parancsaid megtartásával, megélésével és általuk biztos mederbe érezzük oly sokszor csak hömpölygő emberi életünket!

Add, hogy minden időben meghalljuk az élet könyvéből felénk áradó, szívünket kereső, bátorító üzenetedet, és engedjük, hogy ezek az üzenetek beragyogják életünk egét, világosságot és lelki békességet nyerjünk általuk. Gyújtsd újra bennünk épen maradt tiszta indulataidat, hogy ezek által is új tavaszok, örök nyarak gyümölcsöket érlelő forrásai legyünk az örökkévaló időben! Ámen.

Pálffy Anna Mária, Szatmárnémeti