Istennek legyen hála, hogy ezen a húsvéton is nagyon sok keresztény templomban felcsendülhetett a húsvéti örömüzenet: Jézus él!

“Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat…”(Jn 20,18) Mária Magdolna, aki a Jézus halála utáni  hét első napján Jézus sírjához siet, egy megbízatást kap Jézustól: …menj az én testvéreimhez és mond meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn 20,17) Mária Magdolna engedelmeskedik ennek a megbízatásnak, elindul a sírtól -nem ragad le a gyásznak mélységében, hogy hírül adja a tanítványoknak a húsvéti örömüzenetet: Jézus él!

Vajon, mi 21. századi Jézus-követők, tanítványok, ennek a bizonyosságnak fényében éljük-e életünket? Megértjük- e végre azt, hogy az ünnep értéke nemcsak a szépen megterített ünnepi asztalról, a piros tojásról szól, hanem ennél sokkal többről? Attól válik áldássá számunkra és  e világ számára is ez az ünnep, ha  örömüzenetét nem tartjuk meg csak  magunknak, nem rejtjük véka alá, hanem elmozdulunk a sírtól azért, hogy hírül adjuk a mindenkori tanítványoknak, Pétereknek, Jánosoknak is, hogy: Jézus él!

“Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? “ (Jakab 2,14)- kérdezi Jakab apostol ma tőlünk is és egyben bátorít is minket:  Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből. Keresztény emberekként meg kell értenünk, hogy szavainkon túl cselekedeteinkkel is bizonyságot kell tegyünk arról, hogy mi az élő Jézus tanítványai vagyunk. Ha nemcsak valljuk, hanem vállaljuk is a Jézus által mutatott szeretet-utat, akkor a mi életünkben is megismétlődhet a húsvéti csoda.

Pál apostol is figyelmeztet bennünket: “Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. “(Ef 5,15)  Az idők gonoszságát tapasztaljuk ma is, amikor egyik napról a másikra veszítjük el szeretteinket, egészségünket, munkahelyünket. Mindezek tudatában vajon megragadjuk- e az alkalmakat, a lehetőségeket, hogy bizonyosságát adjuk annak, hogy mi az élő Jézus tanítványai vagyunk?

Testvérem bátorítalak ma is téged, hogy élj a húsvéti örömüzenettel, tedd valósággá életedben! Olyan gyönyörűen fogalmaz a 130-as számú, húsvéti unitárius énekünk, amikor az életről, annak céljáról vall: “Az élet nem cél önmagában. A cél, hogy jók legyünk,/Ki egyedül áll a világban, segítse fel kezünk,/ Szeressünk híven mindhalálig, mert boldogul a nép,/ Amely szeret és hitben áll itt, imádva Istenét. “

Pálffy Anna-Mária, Szatmárnémeti