Nagyon gyakran előfordul. Fecsegünk, csevegünk, meggondolatlanul kimondunk egy-egy szót, kifejezést, miközben észre sem vesszük, hogy valakinek a szívét megsértjük, aztán mehet is vele szabójához.
Nagyon gyakran előfordul. Elejtünk olyan szavakat, amelyekkel tökéletesen tudjuk manipulálni egymást. Szavainkkal beleharapunk a másik ember szívébe, aztán mehet is vele szabójához.
Nagyon gyakran előfordul. Megnyilvánulásainkkal érzelmeket törünk össze egy elhivatott ember szívében. Megsebesítettük a szívét, aztán mehet is vele szabójához.
Nagyon sok szívet kell, hogy befoltozzon nap mint nap. A hallgatás fonalával hozza helyre a sérüléselet.
Michael Ende Momo című meseregényének főhőse egy kócos kislány, aki értékes képességgel rendelkezik, és ezzel úgy tud élni, mint senki más: hallgatni tud. Gondolhatjuk, hogy ebben semmi különös nincs, hiszen hallgatni bárki tud. Csakhogy ez tévedés. Hallgatni a másikat igen kevés ember tudja, s ahogy Momo tudta, annak a világon párja nem volt.
Úgy tudott hallgatni, hogy a tanácstalan, határozatlan emberek egyszerre csak pontosan tudták, mit akarnak.
Úgy tudott hallgatni, hogy a boldogtalanok és a szorongók bizakodóak és boldogok lettek.
S ha valaki azt érezte, hogy élete célt tévesztett, s nincs értelme semminek, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi sem múlik, és semmit sem tud adni másoknak, amíg mondta, máris rájött, hogy mekkora tévedésben van, mert épp ezért fontos a világnak, mert ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják szívét.
A szívek szabója a hallgatás fonalával öltögeti az odafigyelés és az együttérzés szálait.
Az adventi időszak lépcsőfokait járjuk. Hol mélységes mély völgyekben járunk, hol magas hegyormokon kapaszkodunk felfelé, a mindenség Ura felé, de kapaszkodunk, mert mindennél jobban akarjuk. Legyünk hát mi egymás szívének szabói. Vegyük kezünkbe a hallgatás fonalát, és foltozzuk be a meggyötört szíveket az adventi úton, hogy majd karácsony ünnepéhez érve újra egészségesen dobbanjanak.
Nagy Zsuzsanna, Budapest