„Mégis milyen időjárás ez?” – kérdezte tőlem jó ismerősöm minden alkalommal, amikor az elmúlt hetekben találkoztunk. Egy kicsit úgy hangzott, mintha én lelkészként felelősséggel tartoznék az időjárásért – miért nem jártam közben Istennél? –, s ezt követően az aggodalmak és méltatlankodások áradatát hallgattam. Az időjárás kiszámíthatatlansága nekem is elevenembe vág, hiszen gyógynövénygyűjtőként és -termesztőként minden pillanatban résen kell lenni, kihasználni a napsütéses perceket, s hálával gondozni, szeretni és szedni a növényeket. Gyógynövénygyűjtés közben fogalmazódtak meg a következő gondolataim. Múlt héten visszatértem egy előre kiszemelt szép rétre, amelyen azelőtt sok gyógynövényt azonosítottam be. Tudtam, hogy mit akarok szedni, de mikor megálltam a mező szélén, a magasra nőtt fűben, a virágok sokaságában nem láttam azt, amiért érkeztem. Gyönyörködve a tájban és a rét sokszínű virágjaiban, s az eső utáni zöld sokféle árnyalatában, leültem a rét szélén, s alaposabban szemügyre vettem a növényeket. A lenge szellőben hajladozó sokféle növény között a szemem lassan hozzászokott a zöld minden árnyalatához, s csak akkor pillantottam meg a keresett növényt. Szinte szálanként válogatva a nagy fűben, araszonként haladva előre gyűjtöttem a gyógynövényt, s közben tudatosult bennem, hogy mennyire fontos leereszkedni a növények szintjére, hogy meglásd azokat a maguk valóságában. Átvitt értelemben mind két nézőpont nagyon fontos. Fontos, hogy közelről, a maga szintjén és a maga valóságában lásd, értsd és érezd az embert, a problémát, a lehetőséget, de ugyanolyan fontos, hogy a nagy képet is lásd. Tehát láss rá az emberre, a helyzetre, a problémára és a lehetőségre. Elengedhetetlen mindkét nézőpont, ha valamit igazán meg akarsz látni és igazán meg akarsz érteni. S a két látószög mellett a következő feltétel a figyelmes, minőségi idő – csak ott vagy és arra figyelsz, teljes lényeddel türelmesen és időt rászánva jelen vagy. Ezek a feltételek úgy valósulhatnak meg, ha nincs tele szíved aggodalmaskodással, méltatlankodással, sopánkodással, hanem hittel és örömmel!
Moldován-Szeredai Noémi, Csekefalva