A böjt kezdetén elhatároztam, hogy tudatosan szeretném élni a napokat, a Húsvét felé vezető utat. Úgy, hogy minden nap számítson! Böjt alatt nem kimondottan a húsos ételek elhagyását – sokkal inkább egy teljes testre, lélekre, szellemre kiterjedő mindennapi életgyakorlatot értettem, mely által közelebb kerülhetek önmagamhoz és Istenhez!
S nem egyedül indultam ezen a böjti úton, hanem társakat hívtam, egy zárt csoportot hoztam létre a világhálón, – Lélek füve- néven, s arra hívtam a rokon lelkeket, hogy szánjanak időt önmagukra, naponta 15-20 percet.
Ezt egy közös útnak gondoltam, hogy a test és lélek is megérkezzen az Ünnephez, s lehetőségként felajánlottam, hogy aki szeretne velem tarthat.
Imádkozni, szembenézni önmagunkkal, félelmeinkkel, gyengeségeinkkel, edzeni lelkünket, szellemünket és testünket, azonosítani függőségeinket és tenni ellenük. Gyakorlatokat és lehetőségeket ajánlottam saját tapasztalatból, s egy helyet – csoportot, melyen belül segíthetjük egymást, megoszthatjuk küszködéseinket, haladásunkat, életigenlésünket vagy egyszerűen töltekezhetünk.
Reggelről-reggelre velem tartottak az úton, kik olvasták a gondolatokat, ajánlásokat, s nemcsak olvasták, hanem sokszor elvégezték a böjti feladatokat, megosztották élményeiket és tapasztalataikat, erősítettük egymást. E böjti úton tudatosan fordultunk a jelen felé.
Hálanaplót kezdtünk vezetni, melyben reggel vagy este leírtuk azokat a dolgokat, történéseket, érzéseket és állapotokat, melyekért hálát érzünk, s ezzel a jóra, szépre összpontosítottunk, s ezáltal fókuszunk áttevődött az aggodalmakról, bizonytalanságról, betegségekről, gyászról és gyengeségekről.
Tudatosan rácsodálkoztunk a természet szépségeire, törekedtünk minél több időt tölteni a természetben, s figyelmünket a mosoly és öröm gyógyító voltára irányítottuk. Megpróbáltunk hagyományos értelemben böjtölni, – mert az imádság nélküli böjt csak diéta. Tudatosan kerültük a panaszkodást, az elektronikus „kütyük” használatát, a pletykát, az önmagunkkal és másokkal szembeni kritikát.
Az Isten-tisztelet különböző formáit kerestük, amelyben megszólíthatja Isten az embert és mi is megszólíthatjuk őt. Az éneklés lélek tisztító és pozitív energiákat felszabadító erejéről elmélkedtünk.
Böjtöltettük a szemünket, a szánkat, a fülünket, a kedvünket…
Minden nap tanulj valamit, felhívás mindennapjaink részévé vált, s ezel szellemünket is edzettük. Tudatosan megéltük a lelkünkben jelen levő fájdalmakat, a gyászt és a hiányt, tudatosítottuk magunkban, s megpróbáltuk elengedni őket, s ezáltal felszabadítani szeretteink lelkét is!
Tudatosítottuk önmagunkban, hogy nem szégyen segítséget kérni, ha segítségre van szükségünk, ha nem boldogulunk életünk terheivel.
A nemzetközi Boldogságnap kapcsán azokra a lépésekre figyeltünk, mellyel a mindennapi boldogság érzetét tudatosíthatjuk s ezeket Jézus boldogság mondásaival is összekapcsoltuk.
Elmerültünk a csend teljességébe, s hagytuk, hogy lelkünk Isten és Jézus felé forduljon.
Istennek hála, nem egyedül jártam e böjti lelki utat, közösen sok -sok társsal- férfiakkal és nőkkel, ismerősökkel és ismeretlenekkel – kikkel egy közösségbe kovácsolódtunk. Áldott nagyheti készülődést!
Moldován-Szeredai Noémi, Csekefalva