Múlik az idő, őszre jár, de fénylik még a napsugár.

aranyat szór és meleget, örüljenek az öregek.

Az őszidő is szép lehet, kívánunk hosszú életet.

Maradjatok még itt velünk, jövőre újra eljövünk.

(Sarkadi Sándor: Köszöntő)

Csendben figyelem a tekinteteket, az arckifejezéseket, a mozdulatokat és a tartást.

Látom őket egyenként, gyülekezetünk legidősebbjeit és faluközösségünk legaktívabb tagjait.

Látom a mosolygó szemű nénit, aki gyorsan bicegve jár botjával, mindig aktív a közösségben, mindig jön templomba.

Látom a lassú léptekkel közelítő nénit, akinek gondolata a legközelebbi feladaton jár.

Látom a mosolygós, szálfaegyenesen járó legidősebb bácsit, aki botját, mint egy szükségtelen kelléket, időnként meglóbálja, s ott van minden reggel a bolt előtti megbeszélésen és minden faluban történő rendezvényen.

Látom, a megkínzott tekintetű és erőtlen nénit, kinek teste már nem engedelmeskedik, de lelkében még ott a remény és a holnap érkező erőbe vetett bizalom.

Látom a hajlott hátú bácsit, aki rendületlenül dolgozik, gondozza teheneit, kaszál és téli takarmányt készít, s mindig szerény mosollyal és kevés szóval felel a kérdésekre.

Látom az idős házaspárt, akik egy életet ledolgoztak kertben, mezőn és állatok között, akik még mindig állatokat tartanak, mert szeretik.

Látom a meggyötört nénit, akinek minden hiányzik, régi egészsége, régi élete, a régvolt idők, s a jelenben több testi fájdalmat él meg, mint amennyit szeretne.

Látom az örökmozgó, nagydolgú bácsit, aki most is megy, pörög, szervez, dolgozik, mert ez az élete.

Látom a nagyapát, aki örömmel ül a kapu előtt unokái társaságában.

Látom a gyermekére és unokájára büszke édesapát, aki féltő szeretettel beszél hozzájuk és róluk.

Látom a megtört lelkűt, az otthonába rekedtet, a végtelenül magányost, a testi és lelki betegségekben szenvedőt.

Látom a fiatalos lendületet az öreg testben, a hitet és erőt a holnapban, a szeretetet melyet adni tudnak, a segítségnyújtás örömét ás alázatát.

Lelki szemeimmel figyelem őket és szeretteiket, s kívánom, hogy lássák a szeretetet, mely körül veszi őket, érezzék a család, közösség, hit erejét és Isten gondviselő szeretetét.

Moldován- Szeredai Noémi, Csekefalva