Múlik az idő, őszre jár, de fénylik még a napsugár.
aranyat szór és meleget, örüljenek az öregek.
Az őszidő is szép lehet, kívánunk hosszú életet.
Maradjatok még itt velünk, jövőre újra eljövünk.
(Sarkadi Sándor: Köszöntő)
Csendben figyelem a tekinteteket, az arckifejezéseket, a mozdulatokat és a tartást.
Látom őket egyenként, gyülekezetünk legidősebbjeit és faluközösségünk legaktívabb tagjait.
Látom a mosolygó szemű nénit, aki gyorsan bicegve jár botjával, mindig aktív a közösségben, mindig jön templomba.
Látom a lassú léptekkel közelítő nénit, akinek gondolata a legközelebbi feladaton jár.
Látom a mosolygós, szálfaegyenesen járó legidősebb bácsit, aki botját, mint egy szükségtelen kelléket, időnként meglóbálja, s ott van minden reggel a bolt előtti megbeszélésen és minden faluban történő rendezvényen.
Látom, a megkínzott tekintetű és erőtlen nénit, kinek teste már nem engedelmeskedik, de lelkében még ott a remény és a holnap érkező erőbe vetett bizalom.
Látom a hajlott hátú bácsit, aki rendületlenül dolgozik, gondozza teheneit, kaszál és téli takarmányt készít, s mindig szerény mosollyal és kevés szóval felel a kérdésekre.
Látom az idős házaspárt, akik egy életet ledolgoztak kertben, mezőn és állatok között, akik még mindig állatokat tartanak, mert szeretik.
Látom a meggyötört nénit, akinek minden hiányzik, régi egészsége, régi élete, a régvolt idők, s a jelenben több testi fájdalmat él meg, mint amennyit szeretne.
Látom az örökmozgó, nagydolgú bácsit, aki most is megy, pörög, szervez, dolgozik, mert ez az élete.
Látom a nagyapát, aki örömmel ül a kapu előtt unokái társaságában.
Látom a gyermekére és unokájára büszke édesapát, aki féltő szeretettel beszél hozzájuk és róluk.
Látom a megtört lelkűt, az otthonába rekedtet, a végtelenül magányost, a testi és lelki betegségekben szenvedőt.
Látom a fiatalos lendületet az öreg testben, a hitet és erőt a holnapban, a szeretetet melyet adni tudnak, a segítségnyújtás örömét ás alázatát.
Lelki szemeimmel figyelem őket és szeretteiket, s kívánom, hogy lássák a szeretetet, mely körül veszi őket, érezzék a család, közösség, hit erejét és Isten gondviselő szeretetét.
Moldován- Szeredai Noémi, Csekefalva