Emberi közösségeinkben gyakran kitör a hatalmi harc, különösen választások közeledtével, ami önmagában véve nem rossz. Veszélyessé akkor válik, ha nincs szabályozás, különösen önszabályozás.

Jézus elég gyakran foglalkozik ezzel a kérdéssel, amikor a politikai hatalmi mámor negatív hatásait és lehetséges gyógyszerét mutatja be. Jézus az ő tanítványaihoz szólva a „pogány népek” uralkodóinak példáját hozza föl: Népük urainak adják ki magukat. Erőszakoskodnak és zsarnokoskodnak rajtuk, ráadásul még jótevőknek is hívatják magukat.

Jézus más utat mutat. Azt mondja: Ahelyett, hogy az uralkodók példáját követnétek, ti magatok viselkedjetek másképpen a saját köreitekben, és ezzel mutassatok jó példát arra, hogyan kell az embereknek együtt élniük a társadalomban.

Aki mindenáron elsőségre tör, az nem a tökéletességet célozza meg, hanem csak azt, hogy több legyen, mint a többiek, azaz olyan helyet akar magának, ahonnan lenézhet a többiekre, és lehetőleg parancsolhat nekik. Ez már nem természetes, hanem helytelen és rossz dolog, mert az embernek nem az a rendeltetése, hogy fölébe kerekedjék másoknak, hanem az, hogy együtt éljen másokkal, sőt másokért éljen, másokat szolgáljon.

Mindebből az következik, hogy aki minden áron első akar lenni, vagyis aki önmagáért él, a saját előmeneteléért, anyagi-erkölcsi elismeréséért, pozícióba kerüléséért és annak megtartásáért küzd ahelyett, hogy másokért élne, mások javát szolgálná, az erkölcsileg a legértéktelenebb ember az adott csoportban, közösségben, társadalomban. Jézus tehát itt is egy elemi igazságot, az emberi élet egyik alaptörvényét mondja ki.

Ellenérvként felhozhatná bárki, hogy minden közösségnek szüksége van vezetőkre. Ez igaz. Csakhogy egyfelől egy igazi közösségben egy igazi vezető nem egyéni törtetés révén lesz vezetővé, hanem a közösség választása által. Másfelől, ha valóban igazi vezető, akkor megválasztása után nem a saját érdekeit, hanem a többiek javát fogja szolgálni, és a közösséget egy egészként szolgálja. Hol vagyunk mi még ettől? Pedig minden választás közeledtével csak ezt halljuk: érdekképviselet, közösségszolgálat. A legtöbb esetben magánérdek-képviselet lesz az ígéretből.

Lehetne-e ezen változtatni? Határozottan állítom, hogy igen. Kellene. De ez csak akkor történik meg, ha mindenki akarja. Nem ők, hanem mi, akiknek szava van, kell legyen. Éljünk ezzel okosan, saját közösségünk érdekét tartva szem előtt. Hallgassunk lelkiismeretünkre, kövessük a jézusi tanítást, kerüljük az erőszakoskodást, a hatalommal való visszaélést, a hazug vezetőket.

Máthé Sándor, Jánosfalva