Ígéret és annak valóra váltása. Ma erről beszélek. Különbség van a beváltott és a be nem váltott ígéretek között.

Nézzünk a saját életünkre, és első lépésként fogadjuk el, hogy életünkben is meghatározó, betartandó szabályok vannak, amelyek mindannyiunkra érvényesek, még akkor is, ha nehezünkre esik azokat betartani. Egymásra utaltan élünk, és ebben a sokszor egymásra is erőltetett együttélési formában akarva-akaratlanul oda kell figyeljünk arra, amit a népi bölcsesség így fogalmaz meg:

„Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.” És valóban itt kezdődik az, amitől nap, mint nap retteg az ember: az ígéret betartása, illetve be nem tartása.

Nyugdíjba vonulásom előtt sokat utaztam. Indulás előtt kis unokám mindig rám kérdezett: „Tata, mit hozol nekem?” Ilyenkor minden esetben ígértem valamit, s ígéretemet igyekeztem is betartani. Ha nem sikerült, nagyon rosszul éreztem magam, s már hazafele jövet azon gondolkoztam, hogy milyen mentséget találjak. Szerencsére egy újabb ígérettel könnyen ki tudtam engesztelni őt.

Hányszor történt meg már életünkben, hogy amikor ránk kérdeztek, vagy mi kérdeztünk másokra az ígéreteink betartását illetően, hebegtünk és habogtunk, hihetőt és hihetetlent mondtunk egymásnak, csakhogy szabadulhassunk kellemetlen helyzetünkből. Igen, menekülünk a körön kívül, hogy legalább rövid, szusszanásnyi időre szabaduljunk ígéreteink terhe alól.

Az ígéret vonatkozásában van még egy fontos elem: a felelősség. A könnyelműen tett ígéretek miatt akár emberi sorsok is foroghatnak kockán. Manapság szomorú látni ahogyan közösségekért, egész nemzetért, tíz és százmilliók életéért felelős emberek szemrebbenés nélkül ígérnek s tagadnak le ígéreteket.

Próbáljunk meg jobban odafigyelni kiejtett szavainkra, ígéreteinkre. Emberi becsületünk, tisztességünk kérdőjelezhető meg embertársaink által, ha ígéreteinknek nincsen aranyfedezete.

Minden választás rendjén elhangzanak az ígéretek. Be fogják-e tartani, váltani ezeket?

Ettől (is) függ a jövőnk.

Máthé Sándor, Homoródjánosfalva