Az új életszakasz mindig valami régi lezárásával kezdődik, aminek fanyar feszültségébe tagadhatatlan izgatottság és bátorság édeskeserűje vegyül. Pont és nagybetű. Óvatosan, apró falatokkal kóstolgatjuk, hiszen egy falatnyi és egy kortynyi is hordozza magában a teljes ízvilágot, s tudjuk, hogy fokozatosan, fegyelmezett mértékkel érdemes szoktatni magunkat a máshoz, szokatlanhoz, miközben belső feszültségünk arra ösztönöz, hogy mohóbban nyúljunk a tálba, amit az Élet nyújt felénk. Oh, de nehéz ilyenkor a böjtben edzetlen, falánk léleknek megfékeznie magát! Főleg, amikor még olyan elevenek a virágvasárnapos éljenzések, a bőséges, pompás ünneplések emlékei. Könnyen elhisszük, hogy azok tényleg annak szóltak, akinek vágytuk.

Te hogy szoktatod magad az új helyzetekhez? Hogyan zárod le az elavult, fenntarthatatlan, megbénító, egy helyben toporgó életszakaszaidat? Mi segít átszellőztetni lélekotthonod békére, fejlődésre, kiteljesedésre, együttrezgésre vágyó termeit? Van-e benned görcs, gát, félelem, kétely ilyenkor? Bújsz-e hazugságok mögé? Feleszmélsz-e rá, mielőtt még megszólal a kakas?

Takaros otthon melegsége fogadhatta egykoron a Mestert s társait. Bizonyára a vendéglátók izgalmát csak a vendégek izgatottsága múlta felül, mert ők megsejtették, hogy ez a vacsora tényleg az utolsó lesz, mielőtt megváltozik minden bennük és körülöttük.

Öröm és bánat, ünnep és gyász, élet és halál egyszerre lengte át együttlétüket, hiszen egyik sem létezik a másik nélkül. Ez is a lecke része. Ők pedig nagyon igyekeztek jó diákok lenni… Igen, elbóbiskoltak, amikor éberségre voltak kérve, mást szólt a szájuk, mint amit a hitük diktált, erőszakkal válaszoltak, amikor a szelídség nagyobb erő lehetett volna, apró pénzre váltották a nehéz Bölcsességet, Szeretetet. Sokszor elbuktak, elbukunk… Minden nap.

Zsúfolt napodban szoríts ma időt az egyedüllétre, fordítsd arcod a Nap felé, s hívj lélekben asztalodhoz mindenkit, akivel az ébredő tavaszban újjászülető énedet ünnepelni vágyod. Oszd meg velük lélekkenyered falatjait, s imádkozz velük, értük, magadért. Készülj fel a változásra, vértezd fel magad bizalommal, hittel, elfogadással. A tanítványoknak sem volt több.  De jó tanítványok akartak lenni. Idén vajon sikerülni fog? És neked?

Mátéfi Timea, Énlaka